A fővárosi főtájépítész posztja elején alaposan végigveszi, mi indokolta 2018 februárjában a budapesti Belvárosban található Semmelweis utca összes fájának kivágást.
„A Semmelweis utcai fák kivágásnak végső oka az utca teljes burkolatcseréje, és az utca újrafelosztása voltak, amelynek során szélesebb gyalogos felület, a korábbi mindenütt 45 fokos parkolás helyett zömében párhuzamos parkolás és szűkebb közúti keresztmetszet alakult ki, a járdán és a parkolósávban aszfalt helyett terméskő térburkolattal. Ennek mellékhatása volt, hogy magát az útburkolatot az alapozásával együtt 70 cm mélységben eltávolították, szegélyekkel együtt, s a felszíni vízelvezetést is átépítették” – írja.
Az utca észak–déli tájolása miatt csak dél körül jutott napfényhez az utca, így a fák befelé nőttek és dőltek, amit addig tehettek meg, amíg el nem vágták a felújítás miatt sok gyökerüket, onnantól nem tudtak ellensúlyozni, „siralmas állapotban voltak”, így indokolt volt a kivágás, igaz, később megjegyzi az irtást kísérő felháborodás kapcsán, hogy közvélemény nyomása nagyobb odafigyelést tud kikényszeríteni.
„Egy új fafaj, az oszlopos korai juhar (Acer platanoides 'Cleveland') került a helyükre és a fahely kialakításban is minőségi változás történt. A korábbi aszfaltot a vizet jobban áteresztő térkő, az alig 1 m2-es fahelyet előírás szerinti 2,25 m2 alapterületű faveremrács, a teljes berendezési sávban burkolat alatti talajcsere tette a növények számára élhetőbbé.
A beültetett fák pedig nem sokáig ücsörögtek a babérjaikon, hamar legyőzték az ültetési sokkot és gyors fejlődésnek indultak”
– áll a posztban.
Bardóczi Sándor azzal zárja posztját, hogy „nem kell mindig farkast kiáltani minden fasor cserénél, ha egyébként a rossz állapot azt indokolja és a fa helyére fa kerül, jobb körülmények közé”.