Szabó Árpád szerint érdemes belegondolni, hogy mi a különbség egy városi- és egy természetes környezett között. Utóbbi esetében a talaj, a növények, a természetes adottságok révén a csapadék nagy jelentős része gyakorlatilag helyben marad, és semmi szükség arra, hogy ez elvezetésre kerüljön. Szemben egy városi környezetben, köszönhetően a tető- és a burkolt felületek, továbbá minden egyéb épített környezeti elemeknek, a lehulló csapadéknak voltaképpen egy kis része sem tud beszivárogni a talajba, hanem azonnal a csatornahálózatba kerül. Ennek orvoslása értelemszerűen nem a legegyszerűbb feladat, de mindenképp azonnali lépéseket feltételez – tette hozzá.
„Biztos, hogy egy komplex szemléletváltásra van szükség, ami nagyban összefügg a városi zöldfelületek rendszerével, logikájával, kialakításával.”
Vagyis a villámárvizek problémáját nagyban segítheti, ha kezdetét veszi egy olyasfajta gondolkodásmód, ami abszolút arra törekszik, hogy
a lehullott csapadékot a legnagyobb mértékben lokálisan, helyben tartsa.
Mindez a gyakorlatban sok mindent jelenthet, de elsőként is a burkolt felületek csökkentését – hangsúlyozta Szabó Árpád –, hiszen ennek sok egyéb kedvező hatása is lehet. Ugyanis egy zöldfelületen a csapadék természetes mód párolog, ebből következően a lokális hő felhalmozódása is mérséklődik. Közben helyben marad a csapadék, nem terhelve a csapadékvíz-hálózatot. Jelenheti a burkolt tetők helyett a zöldtetők kialakítását is, amikor az alacsony hajlású, köznyelven szólva lapos tetőkön 20-30, esetleg nagyobb mennyiségű zöldfelületen helyeznek el – extenzív vagy intenzív mód – növényeket, ami a lehulló csapadék jelentős részét vissza tudja tartani.
A BME Urbanisztika Tanszékének vezetője megismételte, a lokális villámárvizeknek a kialakulása leginkább abból adódik, hogy túl gyorsan fut le a csapadékmenyiség, azonban a lokális csapadékvíz-kezelésnek léteznek olyan eszközei, amelyek révén ezek a jelenségek lelassíthatók. Sok magyarországi településen, de sokkalta inkább Nyugat-Európában, eleve olyanok a talajadottságok, hogy előírás a családi házak esetében, hogy a lehulló csapadékmenyiség egy részét vissza kell tartani a telken, hogy a nagyon rendszerben ne okozzon problémát – tette hozzá.
A szakember meglátása szerint nem kétséges, hogy a rövid távú lépések mindenképp a vízelvezető rendszereknek, a csatornahálózatoknak az átgondolását jelenti. Azonban nem tudható, legfeljebb jó eséllyel feltételezhető, hogy
a klímaváltozás hatására nőni fognak a heves csapadékmennyiségek, illetve a villámárvizek, így viszont nehezen lehet most megtervezni azokat a rendszereket, amikre 20 év múlva szükségünk lehet
– fogalmazott az InfoRádióban Szabó Árpád.