A leghíresebb brit őskőkori műemlék mellé tervezett mintegy három kilométer hosszú alagút építése annak a kétmilliárd font költségvetésű útfelújítási programnak a része, amellyel a világörökség részét képező 25 négyzetkilométernyi terület közlekedési problémáit akarják megoldani.
A Stonehenge, Európa egyik legjelentősebb őskőkori építménye mintegy 5000 éves, a világ egyik csodájaként tartják számon.
Grant Shapps közlekedési miniszter annak ellenére hagyta jóvá a projektet, hogy a tervezési felügyelőség azt javasolta, vesse el azt. A tárcavezető szerint azonban az alagút több hasznot hoz, mint amennyi kárt okozna.
Régészek aggodalmuknak adtak hangot amiatt, hogy a munkálatok káros hatással lesznek a Stonehenge-re,
mivel az alagút néhány száz méterre húzódik majd a világörökség részét képező területtől.
"Az alagút mindkét végén a tájat kivájják egy autóút és a hatalmas alagútbejáratok számára, nagy csomó betont építenek be, nagy útkereszteződések lesznek a világörökségi terület mindkét oldalán. Ez nagyfokú pusztítást jelent" - hangoztatta Kate Fieden régész.
A brit kormány 2015-ben állt elő először a tervvel, ám az ellenállást váltott ki műemlékvédelmi csoportok körében, amelyek legalább egy négykilométeres alagút építését szorgalmazták, mondván, csak egy hosszabb alagút nyújthatna kellő védelmet a Stonehenge-nek.
A tervezet bírálói azon félelmüknek is hangot adtak, hogy az alagútból kiszűrődő fénysugarak károsítani fogják a kőtömbökből és földsáncokból álló építmény eredeti küldetését, a téli és a nyári napfordulók megünneplését. A kormány ezért később megváltoztatta az alagút nyomvonalát, hogy kijárata ne zavarhassa a lemenő nap látványát a téli napfordulón.