Budapesten, illetve Duna menti nagy városként Bécsben egy viszonylag új jelenségről van szó, fogalmazott az InfoRádiónak a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője. A „panel réce fészkelés” a magyar fővároson kívül sehol nem tapasztalható az országban, egyedül Bécsből érkeztek hírek hasonlóról, tette hozzá Orbán Zoltán, aki szerint
ennek a fajnak a városiasodása, alkalmazkodása most zajlik, és a jövőben egyre nagyobb számban találkozunk majd velük.
A tetőkön, esetleg erkélyeken történő fészkelés természetes alapja, hogy egyes lúd- és récefajok előszeretettel költenek magas helyeken, sziklapárkányokon, még inkább korhadással keletkezett, nagy méretű faüregekben, ágvillában – magyarázta a szakember. A lapos tetős költéssel viszont az a gond, hogy
a fiókák nem képesek átjutni a 40-60-80 centiméter magas leesésgátló peremen, és ott pusztulhatnak étlen-szomjan.
Ahogyan a magassággal is lehetnek problémák – mondta Orbán Zoltán. Aki már fogott kézben kiskacsát, kislibát, az valószínűleg emlékszik, hogy elképesztően rugalmas az első tollruhájuk, aminek kettős szerepe van. Egyrészt dugóként fenntartja őket a vízfelszínen, másrészt a magasból leugró fiókáknak, mintegy buborékos fólia, a rétegek egymásra halmozva becsapódás elleni védelmet nyújt számukra. Vagyis, bár a fiókák egészen extrém földet érést is képesek elviselni, ha 3-4 méter magasságból ugranak, de a tetők és erkélyek esetében valószínűbb, hogy nagy lesz az elhullás.
A tőkés récéknél rendszerint 21 nap a kotlási idő, ezért erre időzítve érdemes bekészíteni két szállítóládát, az egyiket a tojónak, a másikat a fiókák számára. Miután a fiókák kikeltek - egyébként száradás után azonnal szaladni képesek -, be lehet őket óvatosan fogni, hogy aztán a közeli parton, miután általában vizek környezetében fészkelnek – szabadon engedhessük őket. Amennyiben a tojót nem lehet megfogni, fontos, hogy szállítás közben lássa és hallja a fiókákat. Ha pedig eltűnne, akkor akár a vízparton másik réce-, vagy lúdcsalád közelében is el lehet a kicsiket engedni.