Ahogy más nyelvekben és kultúrákban, a finnben is a téli napfordulós pogány ünnephez kötődik Joulupukki (Karácsonyapó) neve, ami szó szerinti fordításban "karácsonyi kecskét" jelent. A finn joulu szó a skandináv julből származik, ami eredetileg egy, a téli napforduló idején tartott germán pogány ünnepet jelent. Ezen az ünnepen pedig az ősgermánok kecskét áldoztak.
A mai finn hagyomány szerint a szentestén ajándékokat szállító Joulupukki egy kedves idős férfi, aki rénszarvasok által húzott szánon közlekedik. Nem a kéményen, hanem az ajtón át megy be a házba, és az első kérdése az, hogy „Laknak-e itt jó gyerekek?”
Ám korábban a "karácsonyi kecskét" mint egy láthatatlan lényt tartották számon, aki a karácsonyi előkészületeket figyeli. Csak a 19. században alakult ki az az elképzelés, hogy a kecske hozza a karácsonyi ajándékot, és ekkoriban terjedt el az a szokás, hogy kecskének öltözik a család egy idősebb férfi tagja.
A század végén azután a kecske szerepét átvette a karácsonyi manó vagy a télapó, és míg az alakkal együtt Skandináviában a név is megváltozott, Finnországban megmaradt a régi, "kecskés" név.
A 20. század első felében azután lakhelye is lett Joulupukkinak: először 1927-ben hangzott el egy gyerekeknek szóló rádióműsorban, hogy Joulupukki Lappföldön, Korvatunturin (Fülhegy) él, ami még a sarkkörön fekvő Rovaniemitől több mint 300 kilométerre, északra fekszik.
Joulupukki az utóbbi évtizedekben mindig egy (valójában több) élő személy. A Mikulásnak Lappföld fővárosában, a sarkkörön fekvő Rovaniemiben saját "városa" van. Mikulásfalva lényegében egy hatalmas szórakoztatóközpont saját postahivatallal, vidámparkkal, manóiskola-programokkal, rénszarvas-szánozással, és persze a Mikulással való találkozási lehetőséggel.
Magyarországra 16 éve látogat el rendszeresen Joulupukki.