Arra kérik a természetjárókat, hogy ne bolygassák a természet rendjét, és ne nyúljanak az elárvultnak hitt, a vadonban magukra hagyott kisállatokhoz. A túlzó, félreértelmezett gondoskodás ugyanis könnyen tragédiához vezethet.
A tavasz beköszöntével túrázás, kirándulás során mind gyakrabban lehet találkozni a vadonban például őzgidákkal, rigófiókákkal vagy épp kis vadmalacokkal. A Budakeszi Vadaspark munkatársainál épp a napokban adtak le 5 darab, az erdőben talált kis vadmalacot, melyek közül hármat jelenleg is a vadasparki munkatársak szoptatnak, nevelgetnek, míg kettőt a Szigethalmi Vadaspark és Állatsimogató fogadott be.
Azonban az avatatlan szem számára „árvának” vagy „magukra hagyottnak” tűnő kisállatok a
legtöbbször nem szorulnak segítségre, sőt, beavatkozásunk könnyen az állat pusztulásához vezethet.
- Az őzeknél és a szarvasoknál például az anya csak rövid időre hagyja magára a gidát, emberi beavatkozást (pl. óvatlan simogatást, ölbe vételt) követően, az idegen szag miatt előfordulhat, hogy végleg elhagyja kicsinyét, így az éhen hal.
- A mezei nyulak utódjai a magas fűben lapulva várják, hogy anyukájuk visszatérjen és megszoptassa őket. Esetükben az "egyedüllét" hosszabb ideig eltarthat, hiszen a nyúlmama csak naponta egyszer, hajnaltájt szoptatja a kicsinyeit.
- A cuki, csíkos vadmalacok esetében biztosak lehetünk abban, hogy az utódjait harciasan, felbőszülve óvó koca mindig a közelükben van, vagyis már csak ezért sem bölcs dolog megközelíteni, vagy kézbe venni a csöppségeket.
- A rigófiókák nagyon korán kirepülnek a fészekből, majd szétszóródva rejtőzködnek, hogy a ragadozók nehezebben leljenek rájuk, de eközben a madárszülők folyamatosan etetik őket, és a hangjuk alapján találnak rájuk.
Az emberek által, „cumisüvegből” felnevelt apróságokat ráadásul nagyon nehéz visszavadítani, így a természetbe való, biztonságos visszaszoktatásuk is majdhogynem lehetetlen. Ezért arra kérünk mindenkit, hogy ne nyúljanak ezekhez az állatokhoz – hangsúlyozta Szilágyi Zsolt, a Budakeszi Vadaspark gondozója.