A szokatlan esetről nem a néhány grammosan születő kengurukölykök cseréje tehet. A színanyag termelődésének zavara következtében kialakuló albinizmust ugyanis több gén is befolyásolja, így fordulhat elő, hogy még albínó szülőknek sem feltétlenül hófehér a kölyke.
A jó idő beköszöntével egyre többet járnak ki a kis kenguruk, így a látogatók - némi szerencsével - össze is hasonlíthatják őket. A színkombinációnak köszönhetően még könnyebben is észre lehet őket venni. A fehér kengurukra éppen az jelent veszélyt vadon, hogy feltűnőbbek a természetes környezetben. Állatkertben azonban nem fenyegeti ragadozó az albínókat, így ott elterjedtebb ez a jelenség. Szegeden sem először született fehér kenguru, amelyekből több sikeresen fel is cseperedett.
A Bennett-kengurut szívesen tartják az európai állatkertek, mivel a kontinens éghajlati körülményei között is megélnek, fűtött házat télen sem igényelnek. Ezért vadaskertekben is sikeresen tartják, sőt, több nyugat-európai országban el is vadultak.
A kifejlett korukban 13-18 kilogrammos állatok a mérsékelt égövi erdők és füves síkságok lakói Kelet- és Délkelet-Ausztráliában. Általában magányosak, de táplálkozáskor akár harmincfős csapatokba is verődhetnek. Főleg szürkületkor és éjszaka aktívak, napközben elbújnak pihenni. Fűfélékkel és más lágyszárúakkal táplálkoznak.
Ha izgatott vagy melege van, a Benett-kenguru mellső végtagjai nyalogatásával hűti le magát. A nőstények vemhessége 30 nap, egyszerre egy, fejletlen utódjuk születik. A kicsiny általában hét hónapot tölt az erszényben, de az utódok szoptatása 12-17 hónapig is eltarthat.
A Benett-kengurukat elterjedési területükön minden államban törvény védi. Valaha módszeresen vadászták húsáért és prémjéért, amiatt és az erdőirtás következtében jelentősen csökkent számuk, amely azonban az utóbbi időben újra emelkedik.