A férfi és két társa négy nappal korábban halászni indult a Nagy Korallzátony déli részéhez. Elégedettek voltak a fogással, ám egyik éjszaka hálójuk beakadt egy korallnyúlványba, hajójuk pedig súlyosan megsérült, és két percen belül elsüllyedt.
A három férfi egy nagy méretű hűtődobozba kapaszkodva töltött jó néhány órát: tudták, hogy senki sem keresi őket, hiszen nem volt idejük segélykérést leadni. Egyikük, Michael Williams végül úgy döntött, hogy megpróbál kiúszni a 16 kilométerre lévő partra.
A férfi tizenkét órán át küzdött az elemekkel, végül meztelenül ért partot, tele nyílt sebekkel, ám sikerült elmondania néhány járókelőnek, mi történt vele és társaival.
Míg Michael Williams úszott, John Jarrett és a harmadik halász, egy rákot eltávolító műtétjéből lábadozó Charlie Picton a hűtődobozba kapaszkodott. Picton valószínűleg nem is élte túl a megpróbáltatásokat: valamikor az éjszaka folyamán fogást vesztett és eltűnt a vízben.
Ezután John Jarrett evezni, rugdalózni kezdett, és, bár lassan, de haladt a part felé. "Egy helikoptert láttam elrepülni a fejem fölött, de nem vett észre. Tudtam, hogy cápák vannak körülöttem, de nem tudtam még emiatt is aggódni: folytatnom kellett" - emlékezett vissza a kórházban pihenő halász, akit végül egy másik helikopter legénysége vett észre, húzott fel kötéllel a fedélzetre és vitt biztos helyre.
"Soha nem szállok újra tengerre, soha" - bizonygatta John Jarrett, akit, az őt kimentő helikopteresek szerint tucatnyi és tucatnyi tigriscápa vett körül, ahogy a part felé úszott.
A két szerencsésen megmenekülő halászok társát, Charlie Pictont hiába keresték a mentőegységek; a kutatást csütörtök este lefújták.