Röviddel azelőtt, hogy 1998-ban Julie Jensen elhunyt volna, jelezte a rendőrségnek, egy szomszédjának és a fia egyik tanárának: azt gyanítja, hogy a férje meg akarja ölni.
A nő a szomszédnak, Tadeusz Wojtnak egy levelet is átadott, amelyben leírja: ha meghalna, az első gyanúsított a férje kell, hogy legyen.
"Imádkozom azért, hogy ne legyen igazam és ne történjen semmi... de gyanús számomra Mark gyanús viselkedése, és félek, hogy meghalok" - írta a nő a levélben.
Tadeusz Wojt egy korábbi bírósági tárgyaláson elmondta: Julie röviddel a halála előtt arról beszélt neki, hogy fecskendőket talált a hálószobájában, és, hogy korábban a férje megpróbálta leitatni.
Kivételt tesznek
Ilyen "síron túli" bizonyítékokat az amerikai bíróságok a gyakorlat szerint nem fogadnak el, mivel ezekben az esetekben nem teljesülhet a gyanúsítottak alkotmányos joga, amely szerint szembesülhetnek vádlójukkal.
A wisconsini legfelsőbb bíróság most mégis úgy döntött, hogy felhasználható bizonyítékként az asszony levele és nyilatkozata, amelyet halála előtt a rendőrségen tett.
A tárgyalás, amelynek során Mark Jensent az ügyész azzal vádolja majd, hogy feleségét az általában hűtőfolyadéknak használt etilén-glikollal mérgezte, szándékosan, úgy, hogy előtte annak hatásairól az interneten keresett adatokat.
Ezzel szemben a védelem azt állítja, hogy Julie Jensen depressziós és zavart volt, és önmagát mérgezte az anyaggal, hogy az őt megcsaló Markra terelje a gyanút.
Julie Jensen negyvenévesen hunyt el, holttestére otthonában találtak rá. Férjét csak négy évvel halála után vádolták meg gyilkossággal, ráadásul a bizonyítékok fölötti jogi huzavona is késleltette az eljárást.