A hatalmas hím két éve még békésen legelészett a csordával együtt a kínai-mianmari határ közelében. Ott találtak rá az illegális elefántkereskedők, akik pontosan tudták, hogyan csalhatják el az egész csordát a piacra.
Addig etették heroinos banánnal Nagy Testvért, míg a bika rá teljesen rá nem szokott a kábítószerre. Az állat egy hónapon belül annyira függővé vált, hogy már az elvonási tünetek is jelentkeztek rajta, ha nem kapta meg a napi adagját; nyáladzott és rángatózott.
A bika a terveknek megfelelően az egész csordát a jünnani Tehong melletti erdőbe vezette, ahol el akarták adni őket. Ott azonban egy besúgó feladta a tolvajokat a rendőrségnek.
Amikor a természetvédelmi szakemberek megpróbálták visszaterelni a csordát eredeti lakóhelyére, a gondozók döbbenten fedezték fel Nagy Testvér különös viselkedését. A bika bömbölt, folyt a nyála, még szökni is megpróbált. A rendőrök döbbenten értesültek a tolvajoktól arról, mi a bika baja.
Mivel az állat életveszélyessé vált a kísérők számára, a jünnani szafariparkba vitték. A gondozók először azt hitték, elég, ha megvonják Nagy Testvértől a heroint. Mivel azonban az állatnak túl sokáig adták a kábítószert, az elvonási tünetek is nagyon súlyosak voltak; a bikát még a vaslánc sem tudta féken tartani.
A bikát végül a hajnani vadasparkba kellett szállítani, ahol megkezdődött a rehabilitáció. Ugyanazt a kezelést alkalmazták nála is, mint a heroinfüggő embereknél: metadon hidroklorid injekciókat kapott.
Az állatot 24 órás megfigyelés alatt tartották, friss fűvel, cukornáddal és gyümölcsökkel etették, fürdették és masszírozták. Egy évbe telt, mire Nagy Testvért leszoktatták a kábítószerről, s hamarosan visszaküldik szülőhelyére.