A levelekből - amelyeket Teréz anya egyik közeli barátja, Brian Kolodiejchuk gyűjtött össze az apáca szentté avatási eljárásának részeként - kiderül, hogy a nő, aki életét Jézusnak ajánlotta, egyedül érezte magát és fájdalmas volt számára a lelki élet.
Ez éppen 1949-es levelezéséből tűnik ki; ekkoriban kezdte gondját viselni a szegényeknek és a haldoklóknak Kalkuttában.
Bár Teréz anya kijelentette a nyilvánosság előtt, hogy szíve Jézus szívével egy, lelki bizalmasának, Michael Van Der Peetnek ezt írta 1979 szeptemberében: "Önt Jézus különleges szeretettel szereti. De számomra olyan nagy a némaság és az üresség, hogy nézek, de nem látok, hallgatok, de nem hallok. A nyelv mozog, de nem beszél."
Ezeket a sorokat mindössze néhány héttel azelőtt írta, hogy átadták volna neki a Nobel-békedíjat jótékonysági munkája elismeréseként.
A több mint negyven most összegyűjtött levél - amelyek közül többen leírja, hogyan képzeli el temetését - arról tanúskodik, hogy Teréz anya folyamatosan a sötétség és a kín érzésével küzdött. Ezeket az apáca akkor írta, amikor nem érezte Istent "a szívében vagy az oltári szentségben" - fogalmazott az írásokat sajtó alá rendező Brian Kolodiejchuk, aki barátja szentté avatási ügyének posztulátora is egyben (ő érvel majd Teréz anya érdekében az eljárás során.)
Brian Kolodiejchuk szerint a levelek az apáca egy másik oldalát mutatják meg, és azt, hogy még elhagyatottság-érzése ellenére, kínok között is folytatta munkáját.
A Bengáli Katolikus Szövetség, a legnagyobb kalkuttai katolikus szervezet tagjai az elmúlt két hétben éppen ez ügyben tartottak folyamatos imát, és nyilvánították 2007-et Teréz anya szentségének esztendejévé, az apáca halálának tizedik évfordulója alkalmából.
Bár sokan úgy vélik, Teréz anya szentként élte életét, leveleiből kiderül, hogy arcáról el nem tűnő mosolya mögött súlyos lelki kínokat élt át. Egy idő után még Isten létezésében is kételkedett.
"A mosoly - írta egyszer - egy álarc, egy palást, ami mindent eltakar. Úgy beszéltem, mintha tiszta szívemből szeretném Istent, gyengéd, személyes szeretettel. Ha ott van, azt mondta volna: micsoda képmutatás."