Roy Pearson azért indított pert a Custom Cleaners vegytisztító ellen, mert szerinte a cég megsértette a fogyasztóvédelmi törvényt.
A bíró még 2005-ben vitte be több öltönyét a tisztítóba. Két nap múlva ment értük, addigra azonban az egyik nadrágnak nyoma veszett.
A tisztító dél-koreai tulajdonosai pár nappal később megtalálták a nadrágot, amelyet Roy Pearson nem volt hajlandó átvenni, mert azt állította: az nem az övé. Kártérítést követelt, a tulajdonos azonban nem fizette ki az ezer dolláros összeget.
Roy Pearson pert indított hát, amelyben elégtételt követelt olyan költségekért is, mint az az 1.400 munkaóra, amelyet a tárgyalásra való felkészüléssel töltött, vagy azért, mert minden hétvégén autót kell bérelnie a következő tíz évben, hogy a mosatlant egy másik tisztítóba vihesse.
Egy washingtoni bíró most úgy döntött, lezárja az ügyet: a mosoda tulajdonosai nyerték az ügyet.
Jogi csoportok szerint Roy Pearson szégyent hozott az amerikai igazságszolgáltatásra: ahelyett, hogy értelmes ügyekkel foglalkozott volna, kutyakomédiát rendezett. Az egyik hivatalos szervezet még azt is indítványozta, hogy fosszák meg a férfit bírói jogaitól.