A mintegy százezer vadásznak csalódottan kellett tudomásul vennie, hogy az örvös galambok nagy része a meleg időjárás miatt inkább közép- és észak-európai nyári fészkelőhelyén maradt, ahelyett, hogy a Pireneusokon át Spanyolországig vándorolt volna, útba ejtve a dél-francia vadászterületeket.
A madarak hiánya kétségbeesésbe taszított a térséget, ahol a vadászatnak olyan jelentősége van, mint Angliában a focinak.
"Ismerek egy fickót, aki nem hagyta el az erdőt egy hónapja. Még a tűzoltókat is megfűzte, hogy szállítsanak ki neki egy víztartályt. Ez nem szenvedély, ez egy vallás" - mondja Olivier Maury, egy olyan internetes oldal gazdája, amely örvös galambból készült receptekre specializálódik.
Egy jó vadászszezonban több százezer örvös galambot ejtenek foglyul. A madárfigyelők azonban az idén ősszel csupán 1,5 millió galambot számoltak a Pireneusok fölött. Tavaly 2,5 millióra becsülték a számukat.
A vadászok több módszert is használnak. Vannak, akik hálóval fogják a madarakat, úgy hogy olyan csalit dobnak fel a levegőbe, amelyet ragadozó madárnak néznek a galambok, és így a földhöz közelebb repülnek, egyenesen bele a felállított hálókba.
A mostani vadászidényben külön problémát okozott, hogy a madarak miatt két városka egymásnak esett: Ordiarp vadászai azzal vádolták meg Musculdy gazdagabb vadászait, hogy puskáikkal az ordiarpiak hálói mögött rejtőztek el, és onnan lőtték ki az alacsonyra csalt madarakat.