2001. szeptember 11-én nagyot fordult a világ az Egyesült Államok elleni terrortámadásokkal. Hogyan jutottunk el attól a provokálatlan terrorcselekménytől a mai napig, amikor a nukleáris nagyhatalmak között tulajdonképpen már nyílt konfrontáció árnyéka borul a világra? 25 éve történt ez a támadás, amellyel kapcsolatban egyre több kérdés merül föl. Az InfoRádió Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértővel beszélgetett a témáról.
Michael Scheuer írt egy könyvet Imperial Hubris, azaz Birodalmi gőg címmel, ami egyébként eredetileg név nélkül jelent meg. Ő volt annak a CIA-csapatnak a vezetője, amelyik követte Oszama bin Ladent, és amelyet rejtélyes okokból 2001 augusztusában feloszlattak. Tehát nagyon sok olyan kérdés van azzal kapcsolatban, hogy pontosan mi is történt szeptember 11-én – mondta Somkuti Bálint, hozzátéve: a tény az tény, megtámadták az Egyesült Államokat, és a terrortámadásban közel 3000 ember vesztette az életét. Viszont
utána elindult egy folyamat, amely megalapozta az Egyesült Államoknak azt a fajta érdekérvényesítését, amelyet ma is látunk
– fogalmazott a szakértő, hozzátéve: ezt úgy hívják, hogy Bush-forradalom, és három dolgon alapul:
- az amerikai katonai fölényen,
- az unilateralizmuson, vagyis azon, hogy nem egyeztet szövetségesekkel, hanem egyedül cselekszik,
- illetve azon a koncepción, amit preventív csapásnak hívnak, azaz nem csupán megelőzni kell az esetleges katonai fenyegetéseket, hanem már gyanú esetén is be lehet avatkozni.
Ha megnézzük, ezek az elvek érvényesültek Venezuelában is. Tehát
2001. szeptember 11. egyrészt egy tragikus terrortámadás időpontja, amelyben több ezer ártatlan ember vesztette az életét, másrészt egy olyan fordulópont, amely a sokkal rámenősebb amerikai külpolitikát jellemzi
– mondta.
Az ügy és az utána következő lépések növelték a bizalmatlanságot a világban, még a szövetségesek között is. Például ha az afganisztáni beavatkozásról beszélünk, amely például a NATO történetében páratlan módon az 5. cikkely előhívásával kezdődött, akár az iraki beavatkozásról beszélünk, vagy az utána kezdődött, a terrorizmus ellen indított „globális háborúról”, igazából mindegyik esetben kiderültek a törésvonalak. Az afgán NATO-missziókkal, az iraki NATO-missziókkal kapcsolatban nagyon sok ország van, amelyik nem ért teljes mértékben egyet az Egyesült Államokkal. Persze folyamatosan és jelentősen változik ezeknek az országoknak a listája és az ellentét módszerei is, viszont felszínre került az a törés, ami tagadhatatlanul megvan a nyugati szövetségesek között.
A kétpólusú világrend megszűnt a Szovjetunió megszűnésével, de ezekkel a történésekkel
megszűnt az a fajta nyugati egység is, amely a jólétről, illetve a háborúk, katonai konfliktusok háttérbe szorításával kapcsolatos ábrándokról vagy álmokról szól.
Nyugat-Európa, az Európai Unió államai például eltérő mértékben vettek részt az iraki és afganisztáni küldetésekben is, és azóta is látszik az eltérő hozzáállás, amit Európa és az Egyesült Államok a világ dolgaival kapcsolatban képvisel. Ez nem jelenti azt, hogy ezek nagyon komoly törések lennének, de az, hogy például egy harmadik világbeli vagy globális beavatkozást Európa nem feltétlenül támogat, az már 2001 után egyértelművé vált – mondta Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő az InfoRádióban.
A cikk alapjául szolgáló interjút Domanits András készítette.