Meghalt Berend T. Iván

Elhunyt a legendás történész, az Akadémia volt elnöke.

Meghalt Berend T. Iván történész, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke vasárnap – közölte özvegye, Radics Katalin a történész Substack-oldalán hétfőn.

Radics Katalin azt írta, Berend T. Iván a magyar, az amerikai, a brit, az osztrák, az európai, a csehszlovák és a bolgár tudományos akadémia tagja, Kossuth-díjas egyetemi tanár volt. Az MTA elnöki posztját 1985 és 1990 között töltötte be.

Az özvegy úgy emlékezett férjére, hogy „életét a tudás gyarapításának, nemzedékek oktatásának és szakterülete fejlődésének szentelte. Kivételes szellemi ragyogását szerénység, nagylelkűség, jó humor és mások iránti őszinte törődés kísérte”.

Berend T. Iván portréja

Berend T. Iván 1930. december 11-én született Budapesten, gyerekkora alig 14 évesen a dachaui koncentrációs táborban ért véget. Tanulmányait a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (ma: Budapesti Corvinus Egyetem) és az ELTE Bölcsészettudományi Karán végezte 1949 és 1953 között. 1953-tól a közgazdaságtudományi egyetem gazdaságtörténeti tanszékének tanársegéde, 1960-tól docense, 1964-től egyetemi tanára, 1967-1991 között tanszékvezetője volt. 1962-1965 között a dékáni tisztséget is betöltötte, 1973 és 1979 között rektorként állt az egyetem élén.
Egyetemi doktori disszertációját közgazdaságtanból 1957-ben védte meg, egy évre rá szerezte meg a történelemtudomány kandidátusa, 1962-ben pedig a történelemtudomány doktora fokozatot. 1973-ban választották meg a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező, 1979-ben rendes tagjává, 1985-től 1990-ig a tudományos testület elnöke volt. 1967-től főtitkárként, 1975-től elnökként irányította a Magyar Történelmi Társulatot. Pályája során számos tekintélyes nemzetközi szakmai szervezet választotta vezetőségébe.
Tudományos kutatásai Magyarország és Európa, elsősorban Közép-Európa 19-20. századi gazdaságtörténetére irányultak, kiemelt figyelemmel a fejlődésben elmaradt térségek gazdasági modernizációjára, a rendszerváltozás utáni gazdasági átalakulására. Gazdaságtörténeti munkáiban a modern gyáripar kialakulását, a nemzeti jövedelem alakulását és a gazdasági reformokat vizsgálta. Több könyvben foglalkozott a 19-20. századi magyar gazdaság történetével, gyáriparával, jelentősek közép- és kelet-európai összehasonlító gazdaságtörténeti munkái. A maga nemében úttörő volt az 1982-ben megjelent Válságos évtizedek című könyve, amely gazdag kép- és forrásanyaggal, közérthető formában tárgyalta a két világháború közötti Kelet- és Közép-Európa összehasonlító társadalom-, politika- és gazdaságtörténetét. A rendszerváltás után Európa gazdaságtörténetével, illetve a gazdasági átalakulás történetével is foglalkozott a rendszerváltástól Magyarország európai uniós csatlakozásáig. Történészek nemzedékei nőttek fel alkotótársával, Ránki Györggyel közösen írt munkáin; emlékeit több könyvben is közreadta.
Kutatásainak tapasztalatait, tanulságait a jelen gazdasági útkereséseiben is hasznosítani kívánta. Az 1960-as években a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagjaként részt vett a gazdasági reform, az új gazdasági mechanizmus előkészítésében és kidolgozásában. A rendszerváltáskor elnöke volt a Németh Miklós kormányfő által felállított, a Minisztertanács mellett működő tanácsadó testületnek. 1988-89-ben az MSZMP Központi Bizottságának tagjaként ő volt az elnöke a KB történész munkabizottságának, amelynek az 1945 utáni történelem vitatott kérdéseinek újraértékelése volt a feladata. 1989-1993 között tagja volt a szocialista gazdaság átalakítására javaslatokat megfogalmazó Kék Szalag Bizottságnak.
Berend T. Iván az 1970-80-as években több alkalommal vendégprofesszorként dolgozott az Egyesült Államokban, az 1980-as évek végén a brit és az osztrák tudományos akadémia, 2015-ben az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia is felvette tagjai sorába, a New York-i St John's egyetem tiszteletbeli oktatója lett, a glasgow-i egyetem díszdoktorrá fogadta. 1990-ben a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) történeti tanszékének lett a professzora, 2015-ben vonult nyugdíjba. 1993-tól 2005-ig az UCLA Európai és Orosz Tanulmányok Központjának volt igazgatója, 1995 és 2000 között elnökként irányította a Nemzetközi Történettudományi Bizottság munkáját.
Az évtizedek óta az Egyesült Államokban élő történész munkásságát díszdoktori címmel ismerte el több magyar és külföldi egyetem, tudományos akadémiák sora fogadta tagjai közé. 1961-ben megkapta a Kossuth-díjat (Ránki Györggyel közösen), 1965-ben és 1966-ban az Akadémiai Díjat, 1981-ben az Apáczai Csere János-díjat, 1985-ben az Állami Díjat.