Ma Magyarországon mintegy 21 ezer gyermek él szakellátásban, tehát nem a saját családjában, a gyermekvédelem ugyanakkor nem csupán róluk szól – mondta Stáhly Katalin pszichológus, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány szakmai vezetője a Republikon Intézet podcastműsorában, hozzátéve: az utóbbi időben gyakrabban volt téma a közbeszédben a gyermekbántalmazás, ami ráirányította a figyelmet a problémára.
„Minden évben elkészítjük az éves gyerekjogi jelentést, és akár abból is látszik, hogy például
a szexuális bántalmazással kapcsolatos jelzések száma meredeken nő.
Nem valószínű, hogy ez azt jelenti, hogy meredeken nő a bántalmazások száma is, de hogy többet beszélnek erről a témáról az emberek, abból jobban következtethetnek arra, hogy milyen teendőjük van" – fogalmazott, vagyis azért van több eset papíron, mert már nincs annyira tabusítva ez a bűncselekménytípus.
Az UNICEF által támogatott, a Republikon Intézettel közös V4-es kutatásuk eredményei alapján Stáhly Katalin szerint már nem lehet a gyermekkorról úgy beszélni, hogy ne legyen szó a digitális gyermekvédelem kérdéséről is.
„Akár nulla éves kortól lehet digitális gyermekvédelemről beszélni. Egyrészt arról, hogy az ő szüleik hogyan bánnak a gyerek online jelenlétével a fotókon, a videókon keresztül, másrészt nem kérdés, hogy a szülők is nagyrészt a digitális térben élik az életüket, harmadrészt a bántalmazás is nagy arányban a digitális térben történik” – ecsetelte a szakember.
A pszichológus szerint a legmegdöbbentőbb a kutatási eredmények között az volt, hogy
a szülők mindössze 13 százaléka tudja, mit csinál a gyermek az online térben,
ami a kapcsolódást is megnehezíti, de azt is, hogy a gyermek segítségért forduljon a szüleihez.
Szintén a kutatásból kivilágló adat, hogy ha az online térben bántalmazás történik a gyerekekkel, akkor ritkán kérnek segítséget, sőt a gyerekeknek közel kétharmada nem kér, ha online bántalmazás vagy zaklatás éri. Ennek miértje egy külön problémakör, az is, hogy mi jelentene nekik segítséget, illetve hogy ami történik velük, arról felismerjék, hogy bántalmazás-e vagy sem. Stáhly Katalin hangsúlyozta: tudatosítani kell a gyermekekben, hogy mi számít bántalmazásnak, mert
sokan csak felnőtt fejjel jönnek rá, hogy korábban áldozatok voltak.
A pszichológus szerint a gyermekvédelemre nem állami feladatként kell gondolni, hanem társadalmiként feladatként.
„Közösségi szinten kezdjünk el gondolkodni, iskolaszinten, hogy egyáltalán mit nevezünk gyerekvédelemnek. Az is gyerekvédelem, amikor az iskolában én egy olyan órát tartok, ahol a gyerekek bevonásával beszélgetünk az online biztonságról? Vagy
felteszem azt a kérdést a gyerekeknek osztályfőnöki órán, hogy kivel történt már olyan az online térben, ami után nagyon rossz érzése lett. Ez már gyerekvédelem.”
Egy sporton belüli példát említve felhozta a beavatási szertartásokat, amik sokszor a csapatsport részei, és azokkal a sportegyesületek most megpróbálnak valamit kezdeni, valahogy másképp tekinteni rájuk, illetve másképp fogadni az újonnan érkezőket, valahogy úgy, hogy az ne egy méltatlan és sok szempontból akár bántalmazó helyzetet teremtsen, hanem jó érzés legyen oda kapcsolódni. Ez is gyerekvédelem.
A szakértő hangsúlyozta: gyakorlatilag minden minisztériumot érint a gyermekvédelem, amiben az egyik leggyorsabban megvalósítható feladatnak a képzések indítását és az információ átadását látja.
A cikk Domanits András interjúja alapján készült.