Az új klímatörvény tartalma nem pusztán politikai döntés kérdése: alkotmányjogi, emberi jogi és nemzetközi jogi követelmények is meghatározzák, milyen szabályokat kell tartalmaznia. Sulyok Katalin, a Durham University docense, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának magántanára, a civil klímatörvényt kidolgozó jogászi munkacsoport tagja tíz olyan minimumkövetelményt foglalt össze egy írásában, amelyek nélkül az új szabályozás jogilag aggályos maradhat.
Ezekről az InfoRádióban elmondta: a legfontosabb probléma a jelenleg is hatályos klímatörvénnyel, hogy összesen egy oldal terjedelmű, tehát messze nem elégséges arra, hogy megküzdjön a jelenlegi klímaválsággal. A dokumentum kibocsátáscsökkentési céljai gyakorlatilag maguktól teljesültek, mindenféle szerkezeti struktúra és reform nélkül, és semmiféle további erőfeszítést nem írtak elő az állam számára 2032–2042–2050-ig.
További problémának látja, hogy nem szerepeltek a klímatörvényben intézmények, határidők, felelősök, nem volt világos, hogy az állam melyik szervének milyen pontos feladatai lesznek a kibocsátáscsökkentés területén, és a törvény semmilyen rendelkezést nem tartalmazott az alkalmazkodás, tehát a már elkerülhetetlen klímahatásokhoz való adaptáció tekintetében.
A kormány vállalta, hogy az új klímatörvény várhatóan idén novemberben meg fog születni.
Sulyok Katalin szerint nagyon fontos, hogy a klímatörvény átlátható, hiteles, azonnali és érdemi szabályokat tartalmazzon
- a már elkerülhetetlen hatásokhoz való adaptációra, és
- az úgynevezett ellenállóképességre, tehát hogy miként tudjuk felkészíteni a magyar gazdaságot, társadalmat és a természeti, környezeti rendszerünket arra, hogy a gyakran még előre nem látható, sokszerű változásokkal is képes legyen megküzdeni, magát újraszervezni és akkor is ellátni az alapvető funkcióit, ha a bennünket körülvevő klíma alapvetően megváltozik.
Az anyag szerint önmagában a 2050-es klímasemlegességi cél nem elegendő, köztes célokra is szükség lenne. Mint Sulyok Katalin fogalmazott, azt már az eddigi „kis” klímatörvényünk is elismerte, hogy 2050-re Magyarország biztosítja a klímasemlegesség állapotát. Tehát
elvileg az az ígéret, hogy el fogunk jutni a klímasemlegesség állapotába, a nettó zéró kibocsátásig.
A felmelegedés mértékét az határozza meg, hogy milyen a pályaív, tehát milyen ütemben kezdjük el csökkenteni a kibocsátásokat, hiszen ha 2040-ig vagy 2045-ig nem teszünk semmit, akkor nehezen hihető, hogy utána radikális módszerekkel és gyorsasággal, 5-10 év alatt teljesen megszüntessük a kibocsátásokat. Ráadásul az addig kibocsátott üvegházhatású gázok már mind a levegőben maradnak, ezek kivonására nincs még technológia arra, hogy kivonjuk a légtérből a már kibocsátott gázokat, és azok még sokáig, a szén-dioxid például még több száz évig kifejtik a felmelegítő hatásukat – hangsúlyozta.
Tehát a felmelegedés mértékét, amit a mi saját kibocsátásaink okoznak saját magunk számára, az határozza meg, hogy milyen gyorsan kezdünk el kibocsátást csökkenteni. A gyors cselekvésnek sokkal nagyobb a hűtőhatása, mint a halasztott cselekvésé. Egyértelműen ezt mutatják az ENSZ klímatestülete, az IPCC tudományos bizonyítékai is, hogy minél hamarabb kell, akár kis lépésekben, megkezdeni a kibocsátáscsökkentést, mert a halasztott, akár még ambiciózus kibocsátáscsökkentésnek is összességében sokkal kisebb a mérséklő hatása – fogalmazott a szakértő.
Sulyok Katalin szerint
a klímapolitika nemcsak a jó kormányzás feladata és a jó szakpolitika követelménye, hanem ezek a témák nemzetközi jogi, emberi jogi kötelezettségei is Magyarországnak.
Az ENSZ legfőbb bírói testülete, a Nemzetközi Bíróság tavaly júliusban egy 140 oldalas tanácsadó véleményt adott ki, amiben értelmezte, hogy mik az államok jogi kötelezettségei a nemzetközi jog, a szokásjog, az emberi jogok, az egyes tételes egyezmények alapján arra nézve, hogy hogyan kell fellépjenek a klímaváltozás ellen. Ebben nagyon pontos tételes kötelezettségek vannak meghatározva arra nézve, hogy mit kell tenni a kibocsátáscsökkentés, mit az alkalmazkodás, és mit a reziliencia ügyében – sorolta Sulyok Katalin. Emellett nagyon fontos emberi jogi kötelezettségeink is vannak. Ezt leginkább a strasbourgi bíróság esetjogából tudjuk: két évvel ezelőtt a svájci KlimaSeniorinnen-ügyben hangsúlyozta a bíróság, hogy az államoknak az egyezménybe foglalt emberi jogi kötelezettsége, hogy elfogadjanak egy nemzeti szinten kötelező klímatörvényt, amelyben
- egyértelműen, átláthatóan, természettudományos alapokon állva, az adatokat figyelembe véve határozzák meg a kibocsátáscsökkentési céljaikat,
- 2050-re biztosítják a karbonsemlegességet és
- az oda vezető pályát is konkretizálják.
Ezen túl azt is kimondta a bíróság, hogy emberi jogi kötelezettség az is, hogy az alapul szolgáló adatok, tanulmányok nyilvánosak legyenek, azt mindenki megismerhesse, és a társadalmat, az érintett egyéneket bevonják a tervezésbe még azon a ponton, amikor még az érdemi döntések születnek, tehát utólagos tájékoztatás és „lepapírozás” ez esetben nem megfelelő – mondta Sulyok Katalin, a civil klímatörvényt kidolgozó jogászi munkacsoport tagja az InfoRádióban.
A cikk alapjául szolgáló interjút Janovitz Bálint készítette.