Természetesen a vízművek esetében is van egy ellátási, illetve a végéről nézve kikapcsolási prioritási sorrend, hogy mi az, aminek mindenképpen kell vizet adni és mi az, aminek nem mindenképpen kell.
„Nálunk is ugyanúgy megvan a kiemelt fogyasztók listája, kezdve a kórházakkal, szociális intézményekkel, gyerekintézményekkel, amelyeknél nagyon magas prioritással kell biztosítanunk az ellátást” – mondta el Csörnyei Géza, a Fővárosi Vízművek Zrt. vezérigazgatója az InfoRádióban, hozzátéve: mellette nyilván a lakosság sztenderd ellátása is nagyon fontos feladat, hiszen
minden lakosnak legalább 30 liter vízhez hozzá kell férnie, még akkor is, ha csőtörés vagy szükség-vízellátás vagy bármi hasonló van.
Ezután épül föl gyakorlatilag mindenki más. A különböző termelők, szolgáltatók és egyéb szervezetek is különböző kategóriákra vannak bontva. Amikor elrendelik a különböző vízkorlátozási fokozatokat, akkor értelemszerűen a vízzel könnyebben bánó, vagy azt „könnyebben elengedő” fogyasztókat veszik először korlátozás alá, és nyilván annak függvényében szigorodik a korlátozás, ahogy a vízigények és a vízmérleg adja magát – fogalmazott Csörnyei Géza.
A kérdésre, hogy a szigorodó korlátozás a gyakorlatban azt jelenti-e, hogy először kérnek, de a végén megjelenhet-e a villogó vízműves autó, amely elzárja a szolgáltatást, a szakember azt mondta: akár meg is tud jelenni és el is tudja zárni egyes dedikált fogyasztóknál. Ez nyilván gyakorlatilag a kifejezetten nagy fogyasztókra és kifejezetten nagy területekre vonatkozik, teljes lezárást általában nem alkalmaznak, hiszen a szociális vízigényeket biztosítani kell, de visszaellenőrzik, hogy hol és milyen mértékben fogyasztják a vizet, hogy a vízhasználat tényleg igazodik-e az elrendelt korlátozási fokozathoz – magyarázta.
„Az első vízkorlátozási felhasználási kérések után egyes területeken kifejezetten növekedett a vízfelhasználás, más területeken meg nem, mintha »meghallották volna« a kérést, máshol pedig mintha nem.”
Hogy ez miért lehet, arra azt mondta: „emberek vagyunk, és nyilván különbözőek, van, aki ilyenkor azonnal elkezd tartalékolni, mert meghallotta, hogy nem lesz víz, és van, aki meg ebből a szempontból sokkal szociálisabb és érzékenyebb, és meghallja a kérés valódi tartalmát is és elkezd takarékoskodni” – fogalmazott, hozzátéve: „mivel nagyon sok célra használjuk a vizet, viszonylag könnyű vele takarékoskodni: hányszor zuhanyzok le, hányszor húzom le a vécét, milyen egyéb célra használom a vizet, föllocsolom-e vele az udvart és a kertet vagy most nem locsolom fel, mert takarékoskodok a vízzel, mosogatóvízzel öntözök vagy csak kannából, esetleg a korlátozás ellenére is slaggal – ezek ugye óriási nagy különbségek, és nagyon nagy mennyiségű víz van mögöttük, és nagyon nagyok a különbségek, hogy ez miként jelenik meg igényként, aztán pedig összességében a megmért vízmennyiségben a vízórán”.
A szakember szerint egy fogyasztó logikus gondolkodással, odafigyeléssel, anélkül, hogy egyébként hiányozna a víz a háztartásából vagy az életéből, komolyabb megszorítások nélkül is sok vizet tud spórolni. Mint fogalmazott, nagyon jelentős mennyiségeket tudok csak azon megspórolni, hogy nem hagyom hosszú másodpercekig ömleni a vizet teljesen feleslegesen, amíg ide-oda megyek a pohárért meg egyebekért.
Egy kis odafigyeléssel 10-20-30 százalékot, ami ilyenkor szükséges, nagyon könnyen meg lehet fogni a saját vízfogyasztásunkon.
„És azért látjuk, hogy vannak olyan területek, ahol komolyan veszik ezt az emberek, ami meg is jelenik a vízfogyasztásban, hogy képesek voltak a fogyasztást csökkenteni. És az is látszik, hogy vannak olyan területek, ahol nem nagyon foglalkoznak ezzel, mert vagy nem hallották meg a vízspórolási kérést, vagy nem jutott el hozzájuk az információ, vagy nem is érdekli őket” – mondta el Csörnyei Géza, a Fővárosi Vízművek Zrt. vezérigazgatója az InfoRádió Aréna című műsorában
A szakember arról is beszélt, hogy a budapesti víziközműhálózatnak 13 éves „adóssága” van, nagyon sok felújítást elhalasztottak, a hálózat átlagéletkora 50 év felett van – de hangsúlyozta: ezzel együtt sincs veszélyben a főváros ivóvíz-ellátása, mivel a Duna mellett folyik egy ugyanakkora „láthatatlan folyó” is a hatalmas kavicságyban, ami az ivóvízbázisunk, és ez a nagy tartalékunk alacsony vízállás idején is. Persze akadnak azért problémák: ilyenkor egyenetlen a vízmennyiség, illetve a vízminőség is az egyes vízszolgáltatók területén, de a budapesti ivóvízellátás alapvetően nincs veszélyben – mondta.
A cikk alapjául szolgáló interjút Exterde Tibor készítette. A teljes beszélgetést megnézheti, meghallgathatja alább.