Új szereplő a közlekedésben az e-roller, és kezelője, az e-rolleres is, de máris gyakori szereplője lett a közlekedési baleseteknek, Molitorisz Dániel baleseti sebész szerint az ilyennel közlekedők azért szenvednek sokszor nagyon súlyos sérüléseket, mert egyszerűen még nem tanultuk meg ezeket az alkalmatosságokat kezelni.
„Az e-rollerekről elmondható, hogy rettentő gyorsak, használóik részéről a védőfelszerelés használata elenyésző, a két súlyos, nem rég bekövetkezett tragédia is legfőképp épp ennek hiányából következett” – szögezte le az InfoRádió megkeresésére.
Beszélt az úgynevezett halálos duóról-trióról is:
- gyors e-roller
- védőfelszerelés nélkül
- tudatmódosítóval.
Ezek együtt hatványozzák a súlyos baleset esélyét, persze még ezek sem igen kellenek, ha az ember egyszerűen csak figyelmetlen, márpedig a figyelmetlenséget még táplálja is egy, a kormányon lévő lehetőség.
„A kormány közepén van egy kis tartó, amire az ember a mobiltelefonját teszi, és ha belegondolunk abba, hogy valaki 30-40 km/órás sebességgel rollerezik, és ráadásul nem az utat nézi, hanem a mobiltelefonját, szinte előre programozottak ezek a balesetek” – hangsúlyozta Molitorisz Dániel.
A sérülések jellegéről tapasztalatai alapján elmondta, a legnagyobb probléma az, hogy magasan van a súlypont, így az e-rollerekről könnyű „elrepülni”, és amikor valaki esik, nagyon könnyen sérül a fej, de ugyanúgy veszélyben van a törzs, a has is. Ha pedig a fej sérül, sérülhet az agy is, de más testtájon is lehet súlyos roncsolódás; de ha kategorizálni kell, akkor a fejsérülések azok, amelyek a legtöbb halálos kimenetelű e-rolleres balesethez vezetnek. A két, közelmúltban elhunyt gyerek egyikénél is az volt a halálok, hogy nem volt sisak, „a sérülés viszont a túléléssel összeegyeztethetetlen” volt.
Molitorisz Dániel szerint a sisakviselés kötelezővé tétele nem könnyű, ráadásul a sisakok bár biztonságosnak tűnnek, nem biztos, hogy jó védelmet tudnak nyújtani adott esetben.
„Jó sisak kell. Sokan elfelejtik, hogy nem csak a koponyát kell védeni, ott van az arc is.
Márpedig ha az ember arccal ér a falhoz, akkor az arca és az orra sem érhet hozzá, a sisaknak annyival kell az arc elé nyúlni, hogy a sisak eséskor az arckoponyát is védje. A sisakot persze fel is kell venni, be is kell kötni, rá kell tudni nevelni az embereket a sisakra, a legkisebb utazásnál is” – tisztázta.
Úgy látja, a bicikli feltalálásakor is felvetődhetett volna, hogy tiltsák el a szülők a gyerekeket ettől, most is felvethető ez, de inkább az együttélést kell szerinte megtanulni.
A jó „esésre” viszont tapasztalata szerint nincs módszer, de a közösségi fórumok megfelelő platformok lehetnének arra, hogy az emberek megtanuljanak közlekedni az e-rollerrel, és kialakuljon ennek a kultúrája; akár testnevelésóra keretébe ágyazva is lehetne tanulni ezt, de akár a biciklizést is, az emberek ezáltal fel lesznek vértezve egy alapszintű tudással a közlekedésben.
A szabályokat pedig be kell tartani, „no-go zónának” számít
- a két utas,
- a hangos vagy fülhallgatós zenehallgatás és
- a fékezés nem ismerete, csak a gázadásé.
Egy történetet is említett, szintén saját tapasztalatból.
„Egy család elment biciklizni, rollerezni. A legkisebb gyerek, aki biciklizni még nem tudott, óvodáskorú lehetett. A szülők közül volt, aki elektromos rollerrel ment, volt, aki biciklivel ment, és a legkisebb gyerek nem tudott biciklizni, ezért ő is kapott egy icipici elektromos rollert. Ha valami, akkor ez biztos nem követendő; addig, amíg valaki nem tud biztonságosan kétkerekű járművel – roller, bicikli – segédkerék nélkül, egyensúlyozva menni, addig az elektromos roller használata nem ajánlott.”
A gyerekeknek ezt is meg kell tanulni, naponta gyakorolni, már ovis kortól.
A KRESZ-szel kapcsolatban azt mondta, szükség lenne olyan szabályozás, ami arra ösztönzi az embereket, hogy védőfelszerelést használjanak, ismerjék az e-roller használatának a helyét és paramétereit, a szabályozásnak pedig azt is segítenie kell, hogy az e-rollerre ne lehessen képzetlenül, tapasztalatlanul ráállni.
A cikk Varga Mónika interjúja alapján készült.