Döme Gábor javaslata szerint a harcsák minimálisan elvihető mérete 80 centiméter, míg a maximálisan elvihető felső határ 150 centiméter legyen.
A horgász álláspontja szerint a harcsa jelenleg az egyetlen olyan nemeshal és csúcsragadozó Magyarországon, amelynek a természetes vizeken nincs meghatározva felső méretkorlátja, így a törzsállomány nem élvez kellő védelmet, ellentétben a ponttyal, amurral, csukával vagy süllővel - számol be a pecaverzum.hu.
A javaslatot megelőzően Döme Gábor egy éven át gyűjtötte a horgászok, tógazdák és vízkezelők véleményét belföldön és külföldön egyaránt.
A harcsák nemzeti kincsek
A kezdeményező indoklása szerint egyre szélesebb körben terjed az a vélemény, hogy a nagy testű, kapitális harcsák – mint a vizek nemzeti kincsei – egyértelműen a vizekben kell, hogy maradjanak, és ne a konyhaasztalon végezzék.
Döme Gábor hangsúlyozta, hogy a javaslat nem a halfogyasztás ellen irányul, hanem az önmérséklet és a fenntarthatóság érdekében született.
Lehetőséget kell biztosítani az alsó korosztály számára a felerősödésre, a kellő méret elérésére és legalább az egyszeri reprodukcióra (ívásra).
A horgász kiemelte azt a tapasztalatot is, hogy már léteznek horgászegyesületi kezelésben lévő tavak, ahol a harcsa már 150 centiméter felett védelmet élvez, és ezeken a területeken „tökéletes egyensúlyban van a halállomány”, és nem fogyasztották ki az összes pontyot.
Az elkészült javaslatot a Mohosznak megküldték. Döme Gábor bízik benne, hogy a szövetség befogadja, megfontolásra érdemesnek tartja, majd a szakértőkkel és vízkezelőkkel folytatott egyeztetések után pozitív döntést hoz.