Ebből a történelmi korszakból fél évszázada nem hoztak felszínre ekkora jelentőségű leletet. Eddig ezt a lelőhelyet nem ismerték. A Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének van egy Temetők az űrből című projektje, aminek keretében műholdképekről és légi felvételekről azonosítanak be régi temetkezési helyeket, mégpedig a növényzeti jelek alapján. „Általában gabonatáblákban rajzolódik ki a sírok elszíneződése, és ezzel a módszerrel találtuk meg ezt a lelőhelyet” – mondta Szücsi Frigyes régész.
Amikor felfedeznek egy ilyen lelőhelyet, először még nem lehet biztosan tudni, milyen korszakból származnak. „Vitathatatlan tudományos bizonyítékunk ilyenkor még nincs, hogy milyen korszak lelőhelyeit látjuk ezeken a műholdképeken, de nagyon erős a sejtésünk” – mondta a régész, hozzátéve: az eddigi hitelesítő ásatások beigazolni látszanak, hogy ezeknek a lelőhelyeknek 90-95 százaléka népvándorlás kori, mégpedig azon belül is avar kori lelőhely. A Nemzeti Múzeum különböző megyei és városi múzeumokkal együttműködve már több mint tíz ilyen lelőhely feltárását végezte el.
Itt szondázó ásatásokra kell gondolni, nem a teljes temetők feltárására, és az eddig feltártak közül egy kivételével mindegyik avar kori volt, de az az egy is népvándorlás kori, csak kicsit korábbi, mégpedig a germánok idejére keltezhető temető – tette hozzá.
Egy ilyen lelőhely feltárása nekünk is nagy nehézség, nem csak a gazdáknak – mondta a régész. Egy szántóföldről van szó,
az aszály miatt elképesztően ki volt száradva a föld, néhol betonkemény volt, és ezek a sírok 2 méternél mélyebben voltak, így nem volt egyszerű feladat a betonkemény földben kézi finom bontómunkával elérni azt a mélységet.
A másik kihívás pedig az volt, hogy amikor előkerült ez a bizonyos szablya, ami nem egy mindennapi, kifejezetten ritkaságszámba menő lelet, akkor meg kellett oldani, hogy egyben kiemeljük, hogy ne sérüljön, így egyben kerülhessen be a múzeum gyűjteményébe, hogy aztán ott vizsgálható legyen és később bemutatható legyen – tette hozzá.
Tudományos szempontból ez a szablya a legértékesebb lelet ezen a lelőhelyen. Fejér vármegyében. legutóbb közel 50 évvel ezelőtt került elő hasonló szablyalelet Kajászóról, egy észak-fejér megyei településről.
A szablya a sírban az eredeti helyén volt. Még az avar kor idején a temetkezések jelentős részét felbolygatták. Azt nem lehet tudni, hogy emögött rablási szándék áll-e vagy más, például rituális bolygatás. Ezt a sírt is megbolygatták, de azt a részt teljesen érintetlenül hagyták, ahol a szablya volt. A bolygatás a felsőtestre irányult, de
a szablya az elhunyt férfi bal oldalán, valamint egy szintén fegyverként is értékelhető hosszú kés a jobb oldalán abban a pozícióban helyezkedett el, ahogy oda a temetés idején bekerült.
Ez a temetkezés az úgynevezett középavar korszakban történt, és nagyon pontosan lehet keltezni, mert egy leletegyüttesről van szó. Nem csak a szablya került elő a jellegzetes csillag alakú keresztvasával.
Egy körülbelül 90 centiméter hosszú szúró, vágó fegyver enyhén ívelő pengével, aminek egy csillag alakra emlékeztető keresztvasa van. A férfit egy veretekkel díszített övvel temették el. Ez az avar korban egy nagyon jellemző, mégpedig a szabad fegyverviselésre jogosult férfiakra jellemző viseleti elem volt, a díszes fémveretekkel ékesített öv. Ezek a veretek is egyértelműen keltezik a sírt, főleg préselt ezüst veretekről van szó a középavarkor idejéből, itt a Krisztus utáni 670-700 közötti időszakról beszélünk – mondta a régész
A szablya most bekerült a múzeumba. „Bódisné Szalontai Petra keze munkáját dicséri, hogy elkészült a szablya és a sírban rejlő összes többi lelet restaurálása” – tette hozzá.
Most kezdődik mindennek a tudományos feldolgozása, értékelése, elemzése. „Reményeink szerint már novemberben egy konferencián is fogunk róla beszélni a szakmai közönség előtt, és bízom benne, hogy a múzeum a közeljövőben megtalálja a módját, hogy bemutassa a nagyközönség számára is” – mondta Szücsi Frigyes, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum régésze az InfoRádióban