Egyszerre van árvíz és aszály Magyarországon, s noha nem ugyanazokat a területeket érinti, de az aszály és az árvíz nagyon szorosan összekapcsolódik, és ennek egy oka van: a klímaváltozás – mondta Szöllősi-Nagy András hidrológus, egyetemi tanár, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Kar egyetemi tanára. Már harminc évvel ezelőtt észrevették a szakértők, hogy a víz körforgása, a hidrológiai ciklus felgyorsult. Gyakrabban vannak szélsőségek, aszályok és árvizek, de közben a víz mennyisége nem változik. "Megnőtt a szélsőségek előfordulásának a valószínűsége. Most már azzal is élnünk kell, hogy az aszályokat majdhogynem azonos időben vagy nagyon kis eltéréssel váltják az árvizek" – mondta.
Az üvegházhatású gázok, elsősorban a szén-dioxid és a metán hatására egy határréteg képződik száz kilométer magasságban. Eddig a Napból bejövő sugárzás 40 százaléka visszapattant az űrbe, most ezt nem tudja ugyanúgy akadálytalanul megtenni, mert ott van az a határréteg, ezért egy bizonyos része visszajön az atmoszférába. Aminek a következménye az, hogy az atmoszféra szén-dioxid-tartalma növekszik, aminek a következtében nő a hőmérséklet is. Ha nő a hőmérséklet, akkor nő a párolgás, ha nő a párolgás, akkor nő a felhőképződés valószínűsége. Ha több felhő van, akkor nő a csapadékképződés valószínűsége. Ha több csapadék képződik, akkor pedig nő a lefolyás is. Ez egy végtelen körforgás, ami egyre gyorsul – magyarázta a szakember a jelenséget.
Arról is beszélt Szöllősi-Nagy András, hogy az árvizeknél sokszor az a gond, hogy nincs elég hely a víznek ahhoz, hogy elhelyezkedjék és a saját törvénye szerint működjék a két árvédelmi töltés között. Hollandiában indult egy program pár évvel ezelőtt, hogy helyet adjanak a folyóknak, és ezért kezdik átépíteni az árvédelmi töltéseket.
Elméletileg abból a vízmennyiségből, ami most a Dunán lefolyik, sok vizet lehetne visszatartani, de a hidrológus szerint nem érdemes, mert akkora területre lenne szükség, amely miatt megszűnne ott a termelés, és településeket is fel kellene áldozni. Csak olyan szükségtározók használatát tartja értelmesnek, amely arra szolgál, hogy nagy árvíznél a víz egy részét el lehessen vezetni. "Amikor erre a bizonyos skalpolásra van szükség, oldalt megnyitnak egy töltést, és ideiglenesen kivezetik a vizet azzal, hogy ezt ott tárolják, és aztán utána pedig visszafolyik a mederbe. Ez működőképes és ezt sok helyen használja a magyar vízügy is" – mondta.
Arra viszont szükség lenne a szakember szerint, hogy legyen egy előre átgondolt tározó építési program, a szakma nagyjából tudja is, hogy hol lehet a Tisza mentén is ilyet építeni. Van egy országos tározóterv, mert az aszályos időszakokra vissza kell tárolni azokat a vizeket, amelyek a nedves időszakban keletkeznek. Ezeket tározósorozatokat a Tisza vízgyűjtőjén érdemes kialakítani az egyetemi tanár szerint. A vízigény méretét jelzi, hogy a teljes biztonsághoz másfél Balatonnyi terület kellene a víztározáshoz. "Nyilván kockázat nélkül ezeket nem lehet részint megépíteni, részint nagyon sokba kerülne, részint pedig üzemeltetni kellene, de az mindenképpen kell, hogy ezeket a vizeket visszafogjuk, annál is inkább, mert megnő a szélsőségek előfordulási valószínűsége" – magyarázta Szöllősi-Nagy András.
Arról is beszélt, hogy az árvízi víz köztudottan szennyezett víz, ezért rögtön nem alkalmas például öntözésre, az aszály enyhítésére. Ráadásul olyan nagy folyamoknál, mint a Duna, árvizek esetén az elsődleges feladat nem a visszatartás, hanem éppen az, hogy minél hamarabb megszabadulni a felesleges víztől. "Az árvizet, ha lehet, akkor a vízgyűjtő felső részén kell megfogni" – mondta a szakember, és jelezte, ez már nemzetközi együttműködést igényel, másrészt a többletvízre itt lenne szükség, ráadásul nem is a Duna közelében, hanem inkább a Tiszántúlon.
A Tiszán a sokak által szorgalmazott fenékküszöb Szöllősi-Nagy András szerint nem segíteni a vízvisszatartásban, mert ahhoz túl nagy a folyó, sokkal inkább egy gát építésének lenne értékelhető haszna. Ebben az esetben emelkedne meg annyira. a vízszint, hogy a víz be tud szivárogni a termőterületekre, de extra vízhez juttatná a talajt az öntözővíz-hálózaton keresztül is.