Az 1997-es egészségügyi törvény leszögezi, hogy az orvosnak az egyik legalapvetőbb joga az, hogy lelkiismereti okból bármilyen beavatkozásban való részvételt megtagadhat, ami ellenkezik az ő lelkiismereti meggyőződésével – mondta Kereszty Éva Karsai Dániel ügyvéd eutanáziakérelme kapcsán, amely már a parlamentben is napirendre került. (A gyógyíthatatlan betegségben, ALS-ben szenvedő férfi beadvánnyal kereste meg az Emberi Jogok Európai Bíróságát, mivel szeretne dönteni arról, miként is érjen véget saját élete.)
A Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiumának elnöke hozzátette, ez a szabály alapvetően a mesterséges terhességmegszakításra vonatkozott, de teljesen kiterjesztő értelemben használja a törvény. Ezért szerinte ha mód volna az aktív eutanáziára, az orvos megtagadhatná, ha nem akarna részt venni benne. "Nyilván ezt a saját intézményében, ahol dolgozik, előre be kell jelenteni, tehát ez nem eseti döntés, hanem elvi jelentőségű, és úgy kell megszervezni a kórház életét, hogy ez ne akadályozza betegellátást" – mondta Kereszty Éva.
Az elnök hangsúlyozta, az eutanázia esetében az orvosok véleménye is megoszlik, mert két érv közül kell választani: a szenvedést meghosszabbítsuk-e mindenáron, mert az élet szentsége ezt jelenti, azzal szemben a másik álláspont szerint a szenvedést nem kell meghosszabbítani, és tisztelni kell a másik embert annyira, hogy az ő döntését elfogadjuk. Kiemelte, hogy itt az a lényeg, hogy a beteg szeretne valamit, meggyőződéssel kéri, és ezt vagy megtagadjuk tőle, vagy tiszteletben tartjuk ezt.
Példaként hozta fel a holland szabályozást, ahol az a lényeg, hogy az eutanázia minden egyes elemet ellenőrzi az ügyészség, nagyon szigorú feltételrendszer vonatkozik a betegségre, a betegség lefolyására, a prognózisára, a beteg kérelmére, és
ha mindennek megfeleltek, akkor az ügyész nem emel vádat emberölésért.
"Tehát nem azt mondják, hogy szabad a kórházban embereket aktívan halálba segíteni, hanem azt mondják, hogy vannak olyan esetek, amikor ez nem számít bűncselekménynek. Egy egészen morálisan egy más megközelítés" – mondta Kereszty Éva, de hozzátette, Hollandiában ez a törvény egy húszéves vitának lett az eredménye.
A Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiumának elnöke úgy véli, Magyarországon ennek a vitának egy része már lezajlott, mert például az egészségügyi törvény lehetővé tette azt, hogy a betegek visszautasíthassanak akár életmentő életfenntartó kezeléseket is. A kérdéssel az Alkotmánybíróság is foglalkozott, és azt állapította meg, hogy túl nehéz ilyen nyilatkozatot tenni, noha ez még nem a passzív eutanázia.
A jelenlegi magyar szabályok szerint azt lehet kérni, hogy engedjenek utat az orvosok a betegség természetes lefolyásának. "Lehet a betegnek hagyni, hogy aktív, heroikus orvosi beavatkozásokkal ne próbáljuk meghosszabbítani az életét, ha minden aktuális orvosi tudásunk azt mondja, hogy nem tudjuk megmenteni az életét, és minden kezelés mellett körülbelül egy éven belül meg fog halni. Tehát a szenvedést nem nyújtjuk meg" – magyarázta Kereszty Éva. Szerinte ez a felfogás egybeesik azzal, amit II. János Pál pápa Evangélium Vitae enciklikája mond, hogy
nem szabad a beteg szenvedéseit megnyújtani egy túlbuzgó orvosi beavatkozással.
Az eutanáziáról tehát már hosszabb ideje gondolkoznak itthon is. A Magyar Orvosi Kamarának nincsen a kérdésben állásfoglalása, éppen azért, mert az összes orvost képviseli, de nem olyan régen Karsai Dániel ügyéhez kapcsolódóan a kamara Agóra néven szervezett már konferenciát az eutanáziáról is.
"Elindult ennek a felszínre hozása, de nyilván nem lehet azzal kiállni kilenc és fél millió magyar elé, hogy most megölhet-e benneteket az orvos, vagy nem, mert nem ez a kérdés. Nem lehet nagyon direktben bevinni a társadalom elé, ameddig ez nincs kibeszélve az ezzel elméleti szinten is foglalkozók között" – vélekedett az etikai bizottság elnöke.