A pártelnök beszédét illetően a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatási igazgatója az InfoRádióban elsőként azt emelte ki, hogy a kongresszuson elhangzott többi politikusi felszólalással ellentétben – amikben jellemzően valamilyen ismert ellenvéleményt fogalmaztak meg a környezettel, a többi párttal szemben – Orbán Viktor beszédben volt egy jövőperspektíva. Bár az ellenzék részéről többször elhangzott kritikaként, hogy ilyesmit nem tartalmaz egy-egy adott miniszterelnöki beszéd, szokott bennük lenni, most is így volt. A kérdés az, hogy ez a jövőkép – ami a saját közegét megfogja – mennyiben reális – jegyezte meg Zsolt Péter.
Mint fogalmazott, a helyzetértékelés a szokásos volt, miszerint „legyőztük Sorost, és ha nem tettük volna, akkor ilyen és olyan katasztrófába futott volna az ország”. „Ezt majd »lecsekkolja« Lengyelország – ami nem győzte le Sorost – és kiderül majd, hogy mennyire lesz »katasztrofális« a menekültpolitikájuk vagy az orosz–ukrán háborúhoz való hozzáállásuk – jegyezte meg a szakértő.
Az Orbán Viktor által felvázolt jövőkép viszont tartogatott érdekességet szerinte azzal, hogy pozitív irányt szab arra, miként kellene „zöldülni”: nem ideológiailag, hanem reálisan. Európa-szerte egyébként már korábban elkezdődött az a folyamat, hogy a zöldek által felvetett problémákat, kérdéseket a nagy pártok beemelik a saját politikájukba, amiben hazánknak van egy 20 éves lemaradása – mutatott rá. Zsolt Péter ugyanakkor aggodalmának is hangot adott, miszerint ha a vita tárgya a kommunikáció, akkor nem a lényegről lesz szó, azzal ugyanis nem lehet sarokba szorítani a zöldeket, hogy ők nem elég zöldek, illetve túlságosan ideologikusok. „Hiszen például a zöldeknek az akkumulátorgyárakkal nem az a problémájuk, hogy nincs realitásuk, hanem hogy egyenlőtlenül oszlik el az a teher, amit ez az átállás kíván, vagyis hogy túl sokat veszünk magunkra, nem pedig az, ami a beszédben elhangzott, hogy a zöldek nem értik, hogy erre szükség van.”
Orbán Viktor beszédében annak „örülhetünk”, hogy annyiszor hangzott el a zöld kifejezés, hogy ez egy valódi fordulatot jelenthet.
A felszólalásban többször is hangsúlyosan szerepelt a magyar modell, a saját út, illetve a sajátos európai ellenmodell kifejezés. Ezzel kapcsolatban a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa azt mondta, hogy ez folytatása az eddigi kommunikációnak, de azt nem tudja, hogy egy ilyen „globális kényszer alatt álló világban” Magyarország mennyiben tud külön utat járni, és ha ezzel próbálkozik, akkor annak milyen ára lesz.
Orbán Viktor beszédében úgy fogalmazott, hogy a kormányban és saját magában is van még szufla. „Továbbra is legjobb korban, sőt a legjobb karban leszek” – üzente a 2025-ös tisztújító kongresszusra azoknak, akik esetleg ellene aspirálnak a pártvezetés körül. Utóbbi szavait illetően Zsolt Péter megjegyezte: nyilván egy politikus nem mondhatja magáról azt, hogy vergődik vagy hogy nincs benne a vezetéshez erő. Természetes tehát, hogy azt mondta, hogy rendelkezik energiával, egészséggel és szándékkal. Abban a közegben valószínűleg jólesett mindenkinek, hogy van vezető és van akarat.