L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója úgy fogalmazott, hogy az új leletek rávilágítanak a két intézmény restaurátorainak és régészeinek rendkívül magas színvonalú, példaértékű munkájára.
Magyarország páratlan szakértelemmel, kapacitással és tudással rendelkezik ezen a téren - hívta fel a figyelmet, avval folytatva, hogy az újabb szenzációs lelet azt mutatja meg, hogy nagyobb figyelemre, segítségre, jogszabályi garanciákra és anyagi támogatásra van szükség.
Az a tény - mondta -, hogy két éven belül három, a nemzeti emlékezet szempontjából kiemelkedő jelentőségű, de világviszonylatban is példátlan értéket képviselő régészeti lelet került elő, azt mutatja, hogy
óriási potenciál van mind a magyar régészet teljesítményében,
tudásában, mind pedig a Kárpát-medencében mint Európa egyik leggazdagabb régészeti lelőhelybázisában. Ebben a munkában nem lehet magukra hagyni a múzeumokat - folytatta -, és nem lehet megengedni, hogy a tíz évvel ezelőtti négyzetméteráron tárjanak fel a régészek.
A főigazgató arra hívta fel a döntéshozók figyelmét, hogy ha nem történik változás, akkor előbb-utóbb a régészeti feladatellátás fog veszélybe kerülni, az pedig azzal a kockázattal jár, hogy nem fognak olyan leletek előkerülni, mint a pátyi vagy a csomádi tarsolylemezek.
L. Simon László hangsúlyozta azt is, hogy fenntarthatatlan a veszélyhelyzeti rendelkezés idején hozott szabályozás, amely szerint a régészeti nagyberuházásoknál az 1 százalékos régészeti hozzájárulási díj 1 ezrelékre csökkent. A főigazgató szerint megengedhetetlen az is, hogy a jelenlegi bérszínvonalon maradjon a magyar régészek, múzeumi dolgozók fizetése. A főigazgató a feladatellátás érdekében szükséges partnerséget kért a kormánytól.
Virágos Gábor régész, a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti főigazgató-helyettese, a tárlat egyik kurátora hangsúlyozta, hogy a honfoglalás kori tarsolylemezek és tarsolyveretek, illetve tarsolyok a magyarság szempontjából
a második legfontosabb leletanyagnak számítanak a koronázási ékszerek után.
Kiemelte azt is, hogy az első alkalom, és valószínűleg hosszú időre az utolsó, amikor az összes leletanyag együtt látható. "Ebből a szempontból kiemelkedő jelentőségű az, hogy most még egy darab érkezett a már ismert 40-hez." Hozzáfűzte azt is, hogy amennyiben továbbviszik Erdélybe, lehetőség lesz arra, hogy még egy darab csatlakozzon hozzá, hiszen közben Kolozsváron is előkerült egy tarsolydísz.
A leletről
A szakmai munkát irányító Rácz Tibor Ákos, az FMC régésze és Füredi Ágnes, a Nemzeti Régészeti Intézet munkatársa a többi között arról beszéltek, hogy a Csomád határában található új lelőhelyet a Közösségi Régészeti Egyesület és az FMC közösségi régészeti programjának egyik helyi önkéntese fedezte fel.
Egy korábban nem ismert honfoglalás kori lelőhely került itt elő - mondták el, és mivel a helyszín régészeti szempontból fokozottan veszélyeztetett, a mielőbbi leletmentő feltárás mellett döntöttek.
A célzott kutatás során egy honfoglalás kori, valamikor a X. század derekán elhunyt férfi sírját sikerült megmenteni. Egyes leletek olyan állapotban maradtak meg, hogy eredeti - úgynevezett in situ - helyzetben a környező talajjal együtt felszedve azokat, lehetőség nyílt jól felszerelt restaurátorműhelyben elvégezni a pontosabb, szakszerű dokumentálást és azonnali konzerválást. Az anyag először az FMC restaurátorműhelyébe került, ezt követően a fa-, bőr-, textil-, fémmaradványok restaurálását a Nemzeti Régészeti Intézet (NRI) egyedi felszerelésű restaurálási műhelye végezte kutatási együttműködés keretében.
Harazin-Szabó Krisztina, az NRI Régészeti Restaurálási Osztály vezetője egyebek mellett azt emelte ki, hogy a tarsolylemez csak vezérlelete a sírnak, mert számos más tárgy is volt benne, melyek restaurálási munkálatai még folynak.
A lemezről szólva elmondta, hogy egy ezüst- és egy bronzlemez van egybeszegecselve, és "közötte nagyon szerencsésen megmaradt a bőrszíj maradványa is".