Gönczi Róbert elmondása szerint továbbra is azok állnak az éhínség, a destabilizáció és a migrációs kibocsátás ellentétes oldalán, akiik eddig: a Száhel-övezet országai, közel-keleti országok, illetve Dél- és Közép-Amerika. A junior elemző szerint David Beasley szavai különösen azért elgondolkodtatók, mert bár az ENSZ humanitárius szervezetei általában nem kapnak kellő figyelmet, a Világélelmezési Program szerepe kiemelten fontos az érintett államok megsegítésében, és hogy az ott élők élelmiszerhez juthassanak a mindennapokban. Ha viszont nem érkezik elegendő támogatás, annak szerinte súlyos destabilizációs következményei lehetnek, amelyek tömeges migrációt idézhetnek elő.
A Migrációkutató Intézet munkatársa megjegyezte: David Beasley 2017 óta volt a Világélelmezési Program ügyvezető igazgatója, irányítása alatt pedig évről évre növelni tudták a világélelmezésre fordítható tagállami hozzájárulások mértékét. A számok nyelvére lefordítva: 2017-ben még csak 6 milliárd dollárból, 2022-ben viszont már 14,2 milliárd dollárból tudott a WFP gazdálkodni. Mindez annál inkább jó hír, mert egyre több válsággóc van Afrikában, a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában, de Európa szomszédságában is – tette hozzá Gönczi Róbert.
A volt ügyvezető igazgató nyilatkozatára visszautalva a szakértő jelezte: a program idei évi célkitűzése 23 milliárd dollárt takar, de ezt a távozó David Beasley elérhetetlennek tartja, tekintve, hogy már most komoly, 40 százalékos „hiány” mutatkozik, miután egyes tagállami felajánlások nem vagy csak részlegesen futottak be. Az Egyesült Államok például 7,4 milliárd dollárt költött a programra, Németország pedig 1,7 milliárd dollárt, Kína viszont mindössze 11 milliót. Beasley tehát arra figyelmeztetett, hogy emelni kell az összegeket, máskülönben
több olyan törékeny ország destabilizációjához fog vezetni, amely a bukott állam felé vezető úton jár
– fogalmazott.
A Migrációkutató Intézet junior elemzője úgy látja, az anyagi hozzájáruláson túl az ukrajnai gabonával is enyhíthető lenne az élelmezési válság, nem is véletlen, hogy a Világélelmezési Program külön figyelmet fordít ezekre a szállítmányokra. Példaként Afganisztánt említette, ahol a WFP egyre aránytalanodó összegeinek köszönhetően jelenleg négymillió ember hétköznapjai váltak nehezebbé a gabonaszállítmányok elmaradása miatt, így nagy segítség lenne az az ukrajnai termény, ami jelenleg Közép-Kelet-Európában várakozik.
Gönczi Róbert határozottan úgy véli, hogy amennyiben sor kerül egy újabb migrációs hullámra, annak újra Európa lesz a célpontja. Mint mondta, a szaharai régióban található országok – Szomália, Kenya, Dél-Szudán, Etiópia – lakosai jellemzően az öreg kontinenst veszik célba, miután Líbián keresztül „könnyen” az Európai Unió területére tudnak jutni. Szerinte az is előfordulhat, hogy a földrengés sújtotta Szíria bajba jutott lakossága is úgy dönt, hogy az EU irányába indul.