Ötödével kevesebb beteget látnak el a szakrendelők most, mint a járvány előtti évben – derült ki Kiss Zsolt, Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) főigazgatójának előadásából Balatonfüreden, az Országos Járóbeteg Szakellátási konferencián. Adataikkal egybecseng a NEAK-hoz befutó több ezer betegpanasz, ami az ellátatlanságot, a hosszú várakoztatást, a szakellátások elérhetetlenségét róják fel a finanszírozónak – írja a Népszava.
Kiss Zsolt hangsúlyozta: az egészségpénztárnak alapfeladata az, hogy a rendelkezésre álló forrásokat a lehető legjobban hasznosítsa. Ezért fontos az is, hogy a betegek mit tapasztalnak a rendszerben. Lényeges, hogy a beteg el tudjon menni, tudjon időpontot kapni, vizsgálják ki, és elkezdődjön az ellátása. Ennek elmaradása ugyanis nagyon sokba kerül – mondta. Ennek már forintban is kifejezhető következménye, hogy egyre több drága, méltányossági gyógyszer és egyéb terápiára érkeznek a betegkérelmek.
A főigazgató elmondása szerint az elmúlt hónapokban összességében
12-14 milliárdnyi szolgáltatáshoz nem fértek hozzá a betegek.
A főigazgató beszélt arról is, hogy a szűréseket alaposan visszavette a járvány. Mintegy 20 százalékkal kevesebb onkológiai szűrés történt. Például a rehabilitációs ellátások teljesítménye is 47 százalékra esett. A főigazgató mások mellett arra is kitér, hogy ugyan sok szó esik az orvoshiányról, ám az ő adataik szerint az aktívan gyógyítók pecsétszámuk alapján mindössze 2 százaléka „tűnt” el a rendszerből.
Tehát önmagában szakorvosok számának csökkenése nem magyarázza a teljesítmény elmaradását.
Az előadást követő fórumon a Dunakeszi Szakorvosi Rendelőintézet vezetője úgy vélekedett, hogy sok beteg a paraszolvencia kivonása miatt nem jelenik meg a rendszerben. A páciens eddig odament, „lerakta, amit le kellett tenni a megfelelő helyen”. Erre most már nincsen mód. Az orvos akkor is megkapja a bérét, ha tíz vagy hatvan beteget rehabilitál az osztályán – magyarázta.
Udvari Edina intézményvezető, rehabilitációs és neurológus szakorvos, árnyalva az előtte felszólalók szavait úgy fogalmazott: a betegek elmaradásában benne van a paraszolvencia hiánya ugyan, de az is, hogy vannak olyan kollégák, akik nyilván kevésbé motiváltak, vagy csúnyább kifejezéssel, kerülik a munkát. Saját intézményét, a váci kórház példáját citálta: ők is körülbelül 75-80 százalékot hoznak, a rehabilitációban csak 60 százalékot.