Schmidt Jenő legjobb tudomása szerint erre vonatkozólag nincs felmérés, sejtése szerint a legnagyobb elmaradás Budapesten, az agglomerációban, illetve a nagyvárosok vonzáskörzetében lehet, ahol jelentős belterületbe vonások történtek, magyarán nagy lakóparkok, új városrészek épültek ki az elmúlt 15-20 évben. Példaként említhető a XVIII., XIX. és XX. kerület, de a főváros szinte teljes vonzáskörzete, de akár Győr vagy Kecskemét és környéke, ahol gombamód nőttek ki a lakóparkok – tette hozzá a TÖOSZ elnöke. A belső úthálózatnak főként azon részei vannak elmaradva, amik a főközlekedési közútvonalakhoz csatlakoznak.
Schmidt Jenő országosan pár száz kilométerre becsüli a földutak hosszát, amik 80 százalékán Budapest és az agglomeráció osztozkodik, míg a már kialakult struktúrával rendelkező országrészek egyre kevésbé érintettek.
Azzal kapcsolatban, mi az aszfaltozás legfőbb gátja, a szakértő emlékeztetett: az önkormányzatok bevételeinek legnagyobb része a közszolgáltatásokra megy el, tehát nem igazán marad forrásuk ilyen munkákra, maradnak hát az állami pályázatok és a céltámogatások. Utóbbit illetően viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a Vidékfejlesztési Program erre vonatkozó eleme kimondottan a külterületi földutaknak a rendberakására vonatkozik, belterületre nem.
Schmidt Jenő szerint egy terület fejlesztésekor a minimum része kellene legyen a víz, a szennyvíz, a gáz és a villany bevezetése, valamint az útépítés is, de nem az. Belterület esetében a lakóközösségeknek egyébként van arra lehetőségük, hogy aszfaltozási igényüket jelezzék az önkormányzatnak.
A más kérdés, hogy ennek elvégzésére mikor és hogyan lesz forrás.