A Kossuth-barlang Jósvafő község határában nyílik, a Nagy-Tohonya-forrás felett. Jellegét tekintve forrásbarlang, amiből a karsztvíz a felszínre jut, vagyis vizes-patakos barlang. Fő járatát tektonikus hasadékok jellemzik, amik miatt ez általában szűk és nehezen járható. Ráadásul a belső részén kialakult egy nagyon hosszú tó is, ahol csak drótkötél hidakon tudnak a barlangászok közlekedni. A szárazon járható barlang végén egy szifon – olyan barlangszakasz, amit teljes egészében víz tölt ki – található, nevezetesen a Reménytelen-szifon, amit kizárólag búvárfelszereléssel lehetséges átúszni – magyarázta Gruber Péter.
A Magyar Barlangi Mentőszolgálat Gömör-Tolnai Területi Egységének vezetője egyetértett azzal, hogy a Reménytelen-szifon elnevezés már önmagában arról árulkodik, hogy egy nagyon veszélyes helyről van szó. „Nagyon-nagyon sokan próbálkoztak a szifon átúszásával, és tulajdonképpen mind azt mondták, hogy ez egy reménytelen hely, így aztán innen ered a név” – fogalmazott.
A szifont, ahol egyébként 1997-ben már történt egy tragikus búvárbaleset, végül is a 2000-es évek elején az Amphora Búvár Klub búvárai kezdték el újra kutatni, és szisztematikus merülésekkel szakaszosan tárták föl a 145 méter hosszú, 33 méter mélyre levezető víz alatti barlangjáratot, amit végül sikerült is átúszniuk. A Reménytelen-szifon egy belső levegős kisebb terembe vezetett, ami az Apáink-terme nevet kapta, ahonnan egy újabb, az úgynevezett kettes szifonon néhány évvel ezelőtt tudtak túlúszni, illetve akkor érték el az Amphora búvárai. Ott olyan szűkületet találtak, amelyről sokáig azt mondták, hogy lehetetlen továbbmenni – ismertette Gruber Péter.
Mede Márton, aki egyébként nagyon tapasztalt búvár volt, a tragédia napján erre a helyre, tehát a kettes, illetve a hármas szifonba merült le. A szakember megjegyezte, a barlangi búvárok víz alatti közlekedését úgynevezett vezető kötelek segítik, amik természetes kikötési pontokhoz vagy levert cölöpökhöz vannak rögzítve. Mede Mártonnak aznap annyi volt a feladata, hogy valamivel továbbússzon az addig ismert legutolsó ponton, és elhelyezzen egy újabb cölöpöt, amit meg is tett. Sajnálatos módon viszont bekövetkezett egy víz alatti omlás, ami vagy elérte őt, vagy elzárta részben előle a kivezető járatot.
„Pontosan nem tudjuk, hogy mi történhetett” – tette hozzá a mentés barlangi szakaszának akcióvezetője.
A jósvafői Kossuth-barlangban április 3-án eltűnt barlangi búvár utáni kutatás, megtalálása, felszínre hozatala és a művelet technikai biztosítása rendkívüli körülmények között történt. A barlangi búvárok mind emberileg, mind technikailag extrém körülmények között végezték munkájukat. Merüléseiket rendkívüli módon megnehezítette az, hogy komoly mélységekben hosszú időn át dolgoztak, rettenetesen szűk és kanyargós járatokban, néha értékelhető látótávolság nélküli vízben – olvasható a BMSz oldalán.
Gruber Péter ismertetése szerint a mentés során a merüléseket az Amphora búvárai végezték, de mellettük a Magyar Barlangi Mentőszolgálat, a Bakonyi Barlangi Mentőszolgálat, a Barlangi Mentők Észak-magyarországi Egyesülete, valamint a Rozsnyói Barlangkutató Klub tagjai. Összesen 68 fő vett részt a mentési munkálatokban, kiszolgálva a búvárok merüléseit, biztosítva minden szükséges felszerelést – búvárpalackokat, ruházatot, stb. – barlangon belüli szállításával. Kiépítettek továbbá egy kommunikációs rendszert annak érdekében, hogy folyamatos telefonösszeköttetést lehessen fenntartani a barlang különböző pontjaival, így folyamatosan nyomon tudta követni a felszíni mentésirányítás a barlangon belüli mozzanatokat, eseményeket – számot be a történtekről érdeklődésünkre a Magyar Barlangi Mentőszolgálat Gömör-Tolnai Területi Egységének vezetője.
A három hazai szervezet barlangi mentőiből összeállított 50 fős csapat vasárnap délelőtt szűk 3 óra alatt hozta ki speciális hordágyon az elhunyt búvárt a száraz lábbal járható végponttól.
A Magyar Barlangi Mentőszolgálat történetének leghosszabb mentőakciója 7 kutatással és kimentéssel töltött nap után végül április 7-én, vasárnap ért véget Mede Márton földi maradványainak a felszínre hozatalával.
„A szerencsétlenül járt 42 éves búvár több évtizedes sport- és barlangi búvár, valamint szintén évtizedes barlangkutató múlttal rendelkezett. Mede Marci motorja volt a Kossuth-barlang kutatásának is, részese volt az elmúlt bő tíz év sikeres feltárásainak. Elvesztése egyelőre felfoghatatlan vesztesége közösségünknek” – fogalmaznak a barlangi mentők.
További részletek a MBSz oldalán olvashatók.