Lövétei István elmondása szerint a levélszavazatnak két típusa lehet, az úgymond liberális, ami esetében az teljesen egyenjogú egy szavazófülkében leadott vokssal, illetve a nem liberális – lásd magyar –, ami valamilyen kötöttséget tartalmaz, elsősorban az azonosíthatóság érdekében, hiszen nem mindegy, hogy ki adja le a szavazatot.
Az alkotmányjogász előbbit illetően az Egyesült Államokat említette példaként, ahol legutóbb azért támadták a levélszavazást a republikánusok, és gondolták úgy, hogy visszaélés történt, mert ott nem igazán alakult ki egy szisztematikus azonosítási rendszer. A szakértő megjegyezte, természetesen már a korábbi elnökválasztás alkalmával is voltak „gubancok”, és akkor viszont a demokraták tiltakoztak, miután a rendszer nem szab gátat annak, hogy valaki több levélszavazatot is feladjon – más-más városban –, miközben a lakóhelye szerinti fülkében is voksol.
Lövétei István szerint a másik iskola szerinti rendszerben is lehetnek visszásságok, mégpedig a kamu lakóhelyek bejelentésével. „Ha a kamu lakóhelyekre elmegyünk, és egy körjáratban leszavazunk, az megint csak azt jelenti, hogy többes szavazat jön létre” – fogalmazott. A szakértő szerint
fennáll a lehetősége annak, hogy például egy határon túli magyar leszavazzon levélben a pártlistára, majd személyesen egy magyarországi szavazófülkében,
amennyiben van egy kamu lakcíme itt. „Visszaélés tehát mindenütt lehet” – jelentette ki.
Az alkotmányjogász úgy véli, hogy egy következetes, szisztematikus ellenőrzési rendszerrel kiszűrhetők lennének a visszásságok, de szerinte ennek kidolgozását Magyarországon eddig nem tartották szükségesnek, annál is inkább, mert tulajdonképpen a külföldön leadott levélszavazatok nem igazán mérvadók a képviselőház betöltésénél, vagyis nagyon kevés mandátumot eredményeznek, amik nem befolyásolják lényegileg a hazai választási eredményeket. Egy ilyen rendszer egyébként jelentősen megbonyolítaná a szavazatok kiértékelését, mind időben, mind a szükséges apparátust illetően.