A nyár végeztével az algák mennyisége is lecsökkent a tóban, és az esetleg problémákat okozó nyári algafajokat felváltották az ősziek, amelyek ártalmatlanok. A cianobaktériumok közül ugyanis csak egyes nyár fajok képesek toxintermelésre. Jövő nyáron viszont ismét lehet a fonalas kékalgák jelenlétére számítani, ezek a 70-es, 80-as évek óta rendszeresen visszatérnek. A jelenlétük nem gond, amíg nincsenek túl sokan.
Az algák szaporodását elsősorban a szervetlen növényi tápelemek befolyásolják leginkább, köztük is a foszfor. Ha ez elegendő mennyiségben áll rendelkezésre a vízben, és megfelelőek a körülmények – meleg van, nyugodt a víz –, akkor az algák nagy mennyiségben képesek elszaporodni – magyarázta az InfoRádióban Somogyi Boglárka vezető algológus.
Kell-e tenni valamit az algák ellen, vagy a tó „megoldja”?
A Balatoni Limnológiai Intézet főmunkatársa felidézte: a Balatonnak volt már egy olyan időszaka az 1980–90-es években, amikor az algák szaporodásához szükséges foszfor külső forrásból származott. Akkoriban nagyon sok vízminőség-védelmi intézkedést valósítottak meg, amik mind-mind a külső terhelés csökkentésére irányultak. Ez hatékony volt, megjavult a tó vízminősége.
Most azonban egy új jelenséggel állunk szemben – tette hozzá –, ami 2019-ben kezdődött és egy váratlan, nagy „algacsúcsban” bontakozott ki. A limnológus szerint most mások az okok, mint a 80-as, 90-es években voltak, vagyis nem egy külső, hanem egy belső terheléssel szembesültek, ez pedig az üledék. Ez a fürdés és az ivóvízkivétel miatt lehet probléma, elsősorban a nyugati, Keszthelyi- és Szigligeti-medencében.
A megváltozott környezetet még vizsgálják - ha kutatásokkal, adatfeldolgozással tisztázzák, milyen körülmények, fizikai és kémiai paraméterek teszik lehetővé a belső terhelés elszabadulását, akkor derül ki, hogy lehet-e tenni a helyzet javítása érdekében.
Leállt a vízrétegek keveredése
A 2019-ben kezdődött jelenséget illetően három tényezőt érdemes megemlíteni.
Az első és legfontosabb a vízhőmérséklet, ugyanis meleg időszakról volt szó. A második fontos tényező a magas vízállás, a magasan tartott vízszint. A Balatoni Limnológiai Intézet feltételezése szerint e kettő eredője lehetett az, hogy egy erős hőmérsékleti rétegzettség alakulhatott ki a Balatonban, megakadályozva azt, hogy a víz keveredjen.
Ehhez járulhatott hozzá a feltételezések szerint egy harmadik hatás, mégpedig az, hogy sötét volt az üledékfelszínen, így az algák ott nem tudtak fotoszintetizálni és elfogyott az oxigén. „Egy jól ismert limnológiai folyamat révén ennek lett az eredménye, hogy az üledékből a foszfor képes volt kiszabadulni magába a vízoszlopba” – magyarázta.
A körbeépítettség sem segít, hiányoznak a természetes partszakaszok
Somogyi Boglárka arról is szót ejtett, hogy becslések szerint a Balaton partvonalának mindössze körülbelül 20 százaléka – lehet, hogy már kisebb is ez az arány – tekinthető természetesnek vagy természetközeli állapotúnak. Ezt nagy problémának tartja, amivel jelen pillanatban ugyan együtt kell élnünk, de szerinte lehetne egy olyan irányt képviselni, amelynek során
renaturalizálnánk a partokat, fövenyes részeket kialakítva.
Kiemelte: egy tó életében nagyon fontos a parti zóna is, nem csak a nyílt víz, és minél természetesebb az állapota, annál jobb.
Az interjút teljes hosszában alább meghallgathatják.