A véleményéért mindig bátran kiálló Gulyás Lajos református lelkész volt az 1956-os forradalom és szabadságharcot követő megtorlás egyetlen olyan határainkon belüli egyházi áldozata, akit jogerős bírósági ítélettel végeztek ki.
Gulyás Lajos 1918. február 4-én, földműves szülők gyermekeként született az érsekújvári járásban fekvő Kisújfaluban. A háború (már családos emberként) Balatonszepezden érte, ahol segédlelkészként szolgált. A német megszállást követően csatlakozott az ellenálláshoz, és részt vett az üldözöttek mentésében. A nyilaspuccs után mint „angolbarát kommunistát” rövid időre letartóztatták, majd a háborút követően kiépülő kommunista hatalom is számos eljárást indított ellene.
A lelkészi szolgálata mellett rövid ideig a kisgazdapártban politizáló Gulyás 1948-ban a nyugati határ melletti Levél és néhány szomszédos település reformátusainak lelkipásztora lett.
1956. október 26-án, miután értesült a szörnyű áldozatokkal járó mosonmagyaróvári sortűzről, azonnal a helyszínre sietett. A határőrlaktanya udvarán a sortűz miatt feldühödött tömeg tiszteket bántalmazott. Mivel Gulyás nem értett egyet az önbíráskodással, többekkel együtt kimentette Máté Lajos határőrtisztet, akit ezután átadtak az új városi nemzeti tanácsnak, hogy törvényesen felelősségre vonják.
Gulyás másnap a levéli falugyűlésen a jelenlévőket a bosszútól való tartózkodásra intette. Javaslatára megalakult a helyi nemzeti tanács. Október 29-én a Mosonmagyaróvári Nemzeti Tanács megbízatásából a környező falvakban létrejött forradalmi szervekkel kellett felvennie a kapcsolatot. Hegyeshalomban két külföldi újságíróval is beszélt. Ezt az epizódot később a bíróság a Szabad Európa Rádió „ügynökeivel” való kapcsolattartásnak minősítette.
Gulyás november elején fő szervezőként részt vett a Mosonmagyaróvári Járási Nemzeti Tanács megalakításában, majd a szovjet típusú tanácsrendszer visszaállítása után egyszerű parasztküldöttként beválasztották a járási tanács végrehajtó bizottságába is. A kádári megtorló gépezet azonban rövidesen összehangolt támadást indított ellene. 1956. december 19-én házkutatást tartottak a levéli parókián, majd kizárták a járási tanács végrehajtó bizottságából.
Bár sokaknak segített átszökni Ausztriába, ő maga nem ment – biztos volt ártatlanságában. „Magyar ember nem hagyja el a hazáját! Még a bitófa alá is vasalt nadrággal megyek!” – mondta a feleségének. 1957. február 5-én tartóztatták le, épp, amikor a harminckilencedik születésnapját ünnepelték. Három kislányát ekkor látta utoljára.
Gulyást a Földes Gábor és társai per harmadrendű vádlottjaként állították bíróság elé. A megtorló gépezet a Nagy Imre-per egyfajta vidéki főpróbájaként is értelmezhető eljárással akarta bizonyítani, hogy az „ellenforradalom” valóban országos jelentőségű volt, és a vidéki eseményekért felelőssé tett vezetőket is példásan meg kell büntetni.
Gulyást első- és másodfokon is halálra ítélték. Életének megmentése érdekében a református egyház vezetősége és több magánszemély is kegyelmi kérvényt nyújtott be, mindhiába. 1957. december 31-én végezték ki. Újratemetésére és rehabilitációjára csak a rendszerváltás után kerülhetett sor.
Írta: Erdős Kristóf
További részletek az életpályát bemutató kötetről itt olvashatók.
A sorozat eddig megjelent részeit itt találja meg.
Irodalom
- Erdős Kristóf: Gulyás Lajos. Az egyetlen egyházi személy, akit jogerős bírósági ítélettel végeztek ki. Rubicon, 2016 (27) 10–11. 60–65.
- Erdős Kristóf: „…nem lehetett megmenteni…” Gulyás Lajos kivégzett református lelkipásztor kegyelmi ügye (1956–1957). Pápa, Dunántúli Református Egyházkerület, 2018.
- Kahler Frigyes–M. Kiss Sándor: Kinek a forradalma? Erőszakszervezetek 1956-ban. A fordulat napja, ismét sortüzek, a Nagy per. Budapest, Püski–Kortárs, 1997.
- Kőrösi Zsuzsanna: Interjú Gulyás Anikóval. Győr, 1994. OSZK 1956-os Intézet Oral History Archívuma, 580. sz.
- Kövy Zsolt: Hazádnak rendületlenül. Gulyás Lajos emlékezete. Budapest, Kálvin, 1999.
- Ladányi Sándor (szerk.): Adalékok a Magyarországi Református Egyházban az 1956–1957-es esztendőben történtekhez. Dokumentumok a Református Megújulási Mozgalom és az Országos Intézőbizottság tevékenysége, valamint a megtorlások történetéből. Budapest, Kálvin, 2006.
- Szakács Sára (rendező): Pápai különkiadás (dokumentumfilm), 2009.
- Szakolczai Attila (szerk.): A vidék forradalma, 1956. II. köt. Budapest, 1956-os Intézet–Budapest Főváros Levéltára, 2006.