Sok hasznos tapasztalat gyűlt össze a pszichológusok, valamint szakemberek számára a járványidőszak alkalmával, fogalmazott az InfoRádió Aréna című műsorban Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus. Az elmúlt hónapokban ugyanis sokan kerültek súlyos lelki kátyúba, szorongásos állapotba, és a mai napig nem ritka egyeseknél a pánikszerű én-elvesztős érzet, ami krízisszerű, gyors segítségnyújtást igényel.
Mindannyian krízist éltünk át, ami csendesen a mostani mindennapokban is velünk maradt, vagyis nem vagyunk még stabil helyzetben – magyarázta. Egyik embernél ugyanakkor előáll a mélypont, a másik azonban nagyon jó egyensúlyi helyzetben tud továbbevickélni.
Szorongás esetükben is lehet, de az mint egy veszélyjelző van jelen,
aminek funkciója van az életben, arra sarkalva, hogy „légy szíves, dobd be magad, tegyél valamit!” Éppen ez az „ösztöke” minden problémás helyzetben, hogy az ember kiutat keressen. Így például egy vizsgahelyzet szorongása normálisnak tekinthető, miután tisztában vagyunk a helyzettel, amit végig kell csinálni, feloldva általa a szorongás gócát.
Most, hogy a szorongás azonban egy ismeretlentől való félelem okán tör ránk, és úgy érezzük, nincs tovább, megsemmisülünk, az poszttraumás stressz szindrómához (PTSD), vagyis a szélsőséges szorongás állapotához vezethet. Ez azzal függ össze, hogy valamit úgy élünk meg, hogy az én-integritás ellen történik egyfajta támadás, mint egy abuzált gyermek eseménye, vagy egy váratlan természeti katasztrófa átélése – magyarázta Bagdy Emőke.
A járványhelyzet pedig szintén egy katasztrófa mélységű, lelket megrengető hatású helyzet lehetett.
És hogy kiknél? – tette fel a kérdést az egyetemi tanár, rögtön meg is válaszolva: azoknál a személyeknél, akiknél, miután lezajlott a pánikos krízis állapota, felgöngyölíthető volt a személyes szocializációs történetükben olyan megelőző, az átéltekhez hasonló lelki állapotot előidéző esemény, amely nem került ott, akkor föltárásra és megoldásra. Hogy valami történt például gyermekkorban, amit nem volt kinek elmondani, szégyenérzet alakult ki miatta, és bűnösnek érzi magát áldozatként. Esetükben a jelen helyzetben sokkal gyakoribb, és szinte egyenes összefüggés, hogy pánikreakció áll elő, amellyel gyakorta találkoznak a szakemberek – tette hozzá.
Győztek a materiális kérdések
Az InfoRádió Aréna című műsorában arról is szó esett, hogy a mostani járvány alkalmával lelki szempontból
talán a bizonytalanság volt a legrosszabb:
egy ismeretlen kór, ami egy ismeretlen élethelyzetbe kényszeríti az embereket. Ezzel kapcsolatban Bagdy Emőke úgy fogalmazott: bár idővel jobban alkalmazkodtunk, megkeresve azt az egyensúlyi helyzetet, amiben egyrészt tudomásul vettük, hogy mi van, hogy ugyan még mindig ott van a láthatatlan ellenség, mégis megteremtettük azokat a stabilizációs pontokat az életünkben, hogy hogyan tovább, amihez nagyon kedvezően alakult a magyar laposodó járványgörbe, azonban továbbra is ott lebeg a levegőben a „mágikus szóösszetétel”, vagyis a második hullám, így nem engedhetjük el tökéletesen azt a feszültséget, amit a bizonytalanság szült.
Kiemelte: sajnos
a bizonytalanság olyasvalami, aminél a biztos rossz is jobb.
És ugyan továbbra sem tudhatjuk, mit hoz a jövő, de azért már másképp állunk hozzá, aminek rendkívül nagy a pszichológiai szerepe, mert lényegében már kidolgoztunk egy gondolkodási stratégiát arra az esetre, ha lesz, vagy ha nem lesz újabb hullám. Tehát már van valami, ami köré rendezhetjük a védekezési módunkat – fogalmazott a klínikai szakpszichológus.
Ugyanakkor olyan rengeteg változást hozott az életünkbe az elmúlt néhány hónap, és ennek minden eseménye, aminek igazából a pszichikus oldala csak az egyik a masszív egzisztenciális mellett, ami az emberi életben előrébb való, mint sem, hogy hogyan érezzük magunkat a bőrünkben. Hisz nagyon fontos szemponttá vált az újrarendeződési folyamatok alkalmával, hogy hová megyünk vissza dolgozni, és hogy keresünk pénzt. Tehát
számos materiális kérdés „tolakodott” előtérbe, ami a pszichikait kissé háttérbe szorította.