Mára olyan mértékben kiszélesedett az a tevékenység, amit az orvoslás, illetve az egészségügyi ellátás jelent, és akkora mértékű tehet jelent a társadalmak számára, hogy muszáj vele foglalkozni – fogalmazott Kosztolányi György, az MTA Orvosi Tudományok Osztályának elnöke. Hiszen, Magyarországon is érezni, az elvárásokkal, az egyre többféle új lehetőség szellemi, emberi és anyagai feltételeivel a társadalmak lassan képtelenek megbirkózni.
Az MTA orvosi osztálya ennek nyomán kezdett el foglalkozni az egészségüggyel, amit Lovász László elnök is pártolt, így meglehetősen hamar az akadémia egyik kiemelt területévé válhatott, ismertette a szakember. A munka eredményeként tavaly jelent meg egy akadémiai állásfoglalás a 21. század egészségügyi kihívásaival, társadalmi problémáival foglalkozó összeállítás, ami tudatosan és vállaltan globális gondokkal foglalkozik tudományos elemzésekkel révén.
A 42 rövid tanulmányt felsorakoztató kötetben visszatérő megállapítás a magyar egészségügyre vonatkozóan, hogy nem kielégítő az utánpótlás helyzete.
Az egészségügyi ellátásban résztvevő szakembereknek az elégtelen száma pedig akadályozza a gyógyítómunkát, és részben hozzájárulnak a várólisták kialakulásához,
tette hozzá Kosztolányi György, aki szerint kijelenthető, hogy orvoshiány van, mértéke azonban szakmánként eltérő. Ugyanakkor nem csak az orvosok, hanem az ápolók, valamit a különféle szakellátás végző, nem feltétlen orvosi végzettséggel bíró szakemberek, gyógytornászoknak, pszichológusoknak, dietetikusoknak a létszáma sem elégíti ki a társadalom elvárását.
Az akadémia munkatársa szerint emiatt
át kellene alakítani az egészségügyi struktúra egészét.
Nagyon fontos lenne követni, és ez szakmánként ugyancsak eltérő, hogy milyen a betegutaknak a rendszerigénye. Hiszen vannak például olyan terület, ahol elégséges lenne – nagy régiókat tekintve – egy kiváló szakértői központ, mert jobban igénylik a páciensek is a koncentrált felkészültséget és tapasztalatot – jegyezte meg a szakember, hozzátéve: de általánosan megfogalmazható igény az is, hogy alapos átszervezést igényelnének a tevékenységi szintek, így az alap-, a járóbeteg- és a fekvőbeteg szint is.