Az ötvenes generációnak, vagyis a szülőgenerációnak az okozhat többletnehézséget – magyarázta Asztalosné Elekes Szende pszichológus –, hogy mialatt még aktívak a munkában, a gyerekeikről, valamint idősödő szüleikről is gondoskodniuk kell, rengeteg energiát kiadva magukból, ugyanakkor egyre jobban felmerülhet bennük
a vágy arra, hogy befelé is figyeljenek.
Ilyenkor kerülnek felszínre azok a szükségletek, amelyekkel a korábbi évtizedekben nem volt lehetőségük foglalkozni, és sokan szembesülnek azzal, hogy esetleg elmulasztottak ezt-azt, vagy valami kimaradt az életükből, amit pótolni szeretnének – mutatott rá a szakember.
Amikor az ember teljesíti a kitűzött céljait, illetve életfeladatait, akkor fogalmazódik meg az a többletigény, hogy több időt fordítson a saját személyisége fejlesztésére, kibontakoztatására. Hogy beengedje azokat a dolgokat, amelyeket korábban nem tudott, mert például pénzt kellett keresni. Ilyenkor jöhetnek, jó esetben hobbiként, a beépülő tevékenységek. Természetesen vannak, akinél viharosabb az átmenet: amikor tisztességes családanyák, családapák hagyják maguk mögött meglévő életstruktúrájukat, kilépnek a házasságukból, és megpróbálnak új életet kezdeni, attól az illúziótól vezérelve, hogy ez maradéktalanul lehetséges – fogalmazott a pszichológus, rámutatva arra, hogy ez azért vágyálom, mert
az ember múltja nem tűnik el,
az egy olyan csomag, amit nem lehet meg nem történtté tenni.
A Sapientia oktatója azt tanácsolja, hogy a vágyakat integrálni kell, a félretolt igényeket, szükségleteket be kell építeni az életbe, csak nem mindegy, hogyan. Az életközépi krízisnek tehát lehet konstruktív és kevésbé konstruktív megoldása. A pszichológusok célja, hogy a válsággal küzdő személyt építő jellegű megoldások felé tereljék, anélkül, hogy az érintett felrúgná a korábbi életét – mondta Asztalosné Elekes Szende az InfoRádió Családi hét című műsorában.