Ha nem is közvetlenül az iráni állam támadt Szaúd-Arábiára, de az ő megbízásukból történhettek a dróncsapások, állították egybehangzóan az elemzők. Wagner Péter kiemelte, szokatlanul precíz csapásról volt szó.
"A technikai megvalósítás kapcsán, ami mindenkit meglepett, vagy inkább megdöbbentett, az ezeknek az akcióknak a pontossága volt. Nekem az tűnt fel, az volt nagyon érdekes, hogy a kár milyen kicsi volt. Maga a robbanótöltet, ami eltalálta az olajfinomítónál található létesítményt, az nem vitte szét, nem robbantotta föl az egészet – fogalmazott. – 18 drónnal és 8 darab robotrepülőgéppel intéztek támadást. Idáig egyetlen egy érdemi példát láttunk arra, hogy Irán rendelkezik ilyen precíziós képességgel. Ez pedig tavaly ősszel történt, amikor az Észak-Irakban működő iráni kúrd ellenzéki pártnak a vezetőségi gyűlését támadta meg ballisztikus rakétákkal. 350 kilométerről indított majd egy tucatnyi ballisztikus rakétát, amik nem egyszerűen azon a birtokon csapódtak be, hanem abból kettő, vagy három eltalálta konkrétan azt a termet, ahol ennek a pártnak a vezetősége ülésezett. Ilyet még nem láttunk Irántól."
A támadás komoly eszkalációs üzenet volt,
az amerikai–szaúdi kapcsolat megbomlasztása volt a cél,
de háborútól nem kell tartani a térségben – mondta Szalai Máté. "A szaúdiak joggal néznek az amerikaiakra, hiszen az eddigi kapcsolatuknak az volt az alapja, hogy az amerikaiak megvédik Szaúd-Arábiát, számukra ez volt a legfontosabb. Érte egy közvetlen támadás Szaúd-Arábiát, és mit csinál az Egyesült Államok? Nem indít háborút, nem hoz meg nagy léptékű döntéseket, hanem csak egy minimális csapaterősítés történik, amit nem tudjuk, hogy milyen mértékű, illetve új szankciókat vezetnek be Iránnal szemben. Ugye ez egy bizalomvesztéssel jár a szaúdi vezetésben az Egyesült Államokkal szemben" – mutatott rá a szakember.
Az olajfinomítókat ért csapások miatt
a világ kőolajtermelésének mintegy 5 százaléka kiesett,
Magyarországon azonban csak 5-10 százalékot emelkedett az olajár. Szalai Máté szerint ez azt mutatja, hogy a piac már korábban beárazta a térségben a konfliktusokat. "Azt gondolom, hogy az olajpiacon még lehetnek kilengések, de ezek nem lesznek szerintem stratégiai szintűek, amíg nem történik valami nagy háborús cselekmény" – tette hozzá.
Wagner Péter rámutatott, hogy az olajfinomítók megtámadása ebben a félévben már
nem az első provokációs lépése volt Iránnak,
a tankerhajók robbantásával, a lelőtt amerikai drónnal is az Egyesült Államokat provokálták.
Szír–török–orosz viszony
Az InfoRádió Aréna című műsorában a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatói a szíriai polgárháború utáni hatalmi viszonyokat is elemezték.
A Bassár el-Aszad vezette szír kormányerők lassan foglalják vissza a polgárháború sújtotta országrészeket, a rezsimet az irániak és az oroszok támogatják ezen törekvésükben – ismertette Szalai Máté.
"Az Aszad-rezsim deklarálta a célját: minden egyes négyzetméterét az országnak vissza akarja foglalni. Ez nagyon lassan, aminek az az oka, hogy az Aszad-rezsim bármennyire is győzelemre áll, nagyon gyenge – mutatott rá. – Az a győzelem, amit sikerült kivívnia, az nem rajtuk múlott, hanem az orosz és iráni támogatástól. A győzelem ára pedig az volt, hogy
amit ma az Aszad-rezsim uralta területnek nevezünk, ott gyakorlatilag orosz és iráni befolyás érvényesül.
A helyi lakosok is arra panaszkodnak, hogy ahhoz, hogy boldoguljanak az életben, például, hogy engedélyt kapjanak, hogy a boltjuk kinyisson, ahhoz jóban kell lenni a helyi iráni milícia vezetőjével mondjuk – magyarázta. – Tehát itt van egy nagyon kemény szuverenitásvesztés, egy hatalomvesztés az Aszad-rezsim részéről a külső szereplők irányába."
A külpolitikai elemző hozzátette: a török befolyás egyre gyengül Szíriában.
"És ott van Törökország, amelynek korábban két célja volt: az egyik az az volt, hogy az Aszad-rezsim megbukjon, hiszen azt gondolták, hogy ki tudnak építeni egy olyan kormányt Szíriában, ami Törökországgal szimpatizálni fog. Ez nem sikerült, ezt a célt, én azt gondolom, feladták, és most arra koncentrálnak, hogy a kurdok Észak-Kelet-Szíriában ne tudjanak tartós autonómiát kiépíteni – emelte ki. – Ehhez hozzákerült még a menekültügyi és migrációs helyzet. Ugye Törökországban rengeteg szíriai menekült van. Ráadásul a szíriai Idlib tartományban körülbelül 3 millió civil található, és hogyha ott a rezsim megindulna, akkor ennek
a 3 millió embernek a jelentős része Törökország felé venné az irányt.
Ez egy hatalmas nyomás Törökországnak, amit el akarnak kerülni."
Az oroszok az Aszad-rezsimet, a kormányerőket támogatják, de Wagner Péter szerint a politikai játszmáik alá fogják ásni hosszútávon a beléjük vetett bizalmat.
"Moszkva nehéz helyzetben van. Mert egyszerre akar a szír rezsim protektora lenni, és eközben Törökországgal is szorosra kívánja fűzni a kapcsolatait, talán azért, hogy megossza a NATO-t, hogy Törökországon valamilyen módon leválassza. Abban a szerepében, hogy a szír rezsim protektora legyen, állandóan csalódást kell okoznia: amikor izraeli repülőgépek szíriai célpontokat bombáznak, és az orosz légvédelem nem lép föl ellenük, amikor török katonai műveletek zajlanak Idlib tartományban, ugye azok elvileg ellentétesek a szír rezsim álláspontjával – magyarázta. – A szír–török–orosz viszonylatban szerintem egy
olyan játékot játszik Oroszország, ami rövidtávon hatékony, de hosszútávon alá fogja ásni az oroszokba vetett bizalmat."
A szíriai kurdokról szólva Wagner Péter elmondta, hogy ők jó kapcsolatot ápolnak Washington mellett Moszkvával és Damaszkusszal is, a kurdok nem akarnak függetlenséget, hanem autonómiát szeretnének kiharcolni Szírián belül.