Az Országgyűlés 2000-ben nyilvánította február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává, annak emlékére, hogy 1947-ben ezen a napon tartóztatták le jogellenesen, majd hurcolták el a Szovjetunióba Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. "Az esemény azért szimbolikus jelentőségű, mert a szovjetek egy nyilvánvalóan magyar belpolitikai ügybe avatkoztak be" - mondta az InfoRádióban Ötvös István történész.
A Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja elmondta, hogy a kommunizmus halálos áldozatainak számát a világban százmillió emberre becsülik, a magyarországi szám százezres nagyságrendű, de a pontos szám kiderítéséhez még rengeteg a homályos kérdést kell tisztázni.
"Fontos megjegyezni, hogy nemcsak halottakról van szó, mert az élők is megszenvedték a rendszert"
- mondta a történész, és szerinte az 1956 előtti magyar társadalom harmada valamilyen formában közvetlen áldozata volt a rendszernek. A társadalom másik kétharmada is megszenvedte, és példaként említette a beszűkített életlehetőségeket, a felsőoktatásba való korlátozott bejutást, a külföldre utazás vagy az egzisztenciális kibontakozás korlátozását.
"Akkoriban azt mondták, hogy a Föld egyhatodát a kommunizmus uralta, akkor ez az egyhatod meg is szenvedte ezt"
- mondta a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja. Jelenleg kiterjedt karhatalmi kutatást folytat a bizottság, nemcsak a karhatalmisták ismerete a célja, hanem az áldozatok számbavétele is. Emellett az 1958 és 1962 közötti tsz-szervezést kutatják, amelynek rengeteg áldozata volt, sokan lettek öngyilkosok, és az egzisztenciális ellehetetlenítés is tovább zajlott.