Csökkentette a börtönök zsúfoltságát, így elérte célját a 2015-ben bevezetett, úgynevezett reintegrációs őrizet – állapította meg nemrég a Kúria büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatot vizsgáló joggyakorlat-elemző csoportja. Feleky István, a csoport vezetője kiemelte: sikeres jogintézménynek tartják a reintegrációs őrizetet, elenyésző számban kerül sor a megszüntetésére, másrészt pedig az volt a cél, hogy sarkallja arra az elítéltet, hogy még fokozottabban igazodjék a büntetés-végrehajtás rendjéhez.
A joggyakorlat-elemző csoport azt is megállapította, hogy a reintegrációs őrizet intézménye bonyolítja a szabaságvesztés végrehajtásának rendjét, újabb terhet ró a végrehajtásban résztvevőkre intézményi, emberi és egyéb erőforrásokat köt el és jogalkalmazási problémákat is felvet.
Részben ezért a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja felvetette, hogy
a feltételes szabadságra bocsátás jogintézményének kibővítésével kiváltható volna a reintegrációs őrizet.
Feleky István szerint ez feltételezi azt, hogy a büntetésvégrehajtási bíró kap lehetőséget arra, hogy kedvezőbben döntsön, mint döntött a perbíró a feltételes szabadságról, vagy éppen ő, mikor kizárta a feltételes szabadságra bocsátásból az elítéltet, mert nem vonult be önhibájából a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére.
A reintegrációs őrizet keretében azok az elítéltek, akik több egyéb szigorú kritériumnak is megfelelnek, és
- kevesebb mint egy éves börtönbűntetésükből 3 hónapot, vagy
- a több mint egy éves, de kevesebb mint 5 éves büntetésükből 6 hónapot már letöltöttek,
egy, a testükön rögzített távfelügyeleti eszközzel letölthetik büntetésük fennmaradó részét egy általuk meghatározott és felügyelőjük által jóváhagyott ingatlanban, illetve annak környezetében. Ugyanis külön bírói engedéllyel bizonyos zónán belül akár el is hagyhatják ezt az ingatlant, sőt akár munkába is állhatnak vagy részt vehetnek különböző képzéseken.