A budapesti állatkerben már az 1890-es években is bemutattak sörényes hangyászokat, majd – több mint egy évszázados szünet után – 2014-ben fogtak bele ismét a tartásukba – írta közleményében az intézmény. Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) által életre hívott sörényes hangyász tenyészprogram keretében akkor egy fiatal tenyészpár érkezett Budapestre: Isabela Dortmundból és William Edinburghvól érkezett. A két állat új otthonában remekül összeszokott, így 2016 októberében már első kölykük is megszületett: egy nőstény utód, aki a Bejgli nevet kapta. Bejgli azóta már fel is cseperedett, s ma már a csehországi Liberec állatkertjének lakója.
A most született kicsi nemét eddig még nem sikerült megállapítani, de nevet máris adtak neki a gondozók. Mivel idősebb testvérét 2016 adventi időszakában Bejglinek nevezték el a mákos bejgli metszéslapjára emlékeztető jellegzetes mintája miatt, így
a most született jövevény is egy hagyományos édesség után kapta a Flódni nevet.
A Dél-Amerikában őshonos hangyászok az övesállatokkal (tatukkal) és a lajhárokkal állnak közelebbi rokonságban, viszont nem rokonai az erszényesek közé tartozó erszényes hangyásznak, sem pedig a tojásrakó emlősöket képviselő hangyászsünöknek – hívta fel a figyelmet az állatkert. A kifejlett példányok súlya akár 40 kg is lehet, hosszuk pedig a megnyúlt arcorr hegyétől a bozontos farok végéig a két métert is elérheti. A faj számos dél-amerikai és néhány közép-amerikai országban őshonos, nagyon sok azonban sehol nincs belőlük. Ha a faj állapota nem is kritikus,
a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) sebezhetőnek minősítette a sörényes hangyászok természetvédelmi helyzetét.
A sörényes hangyászok – ahogy a nevük is mutatja – elsősorban hangyákkal, illetve különféle termeszekkel táplálkoznak. Erőteljes mellső lábaikkal és hatalmas karmaikkal kiválóan ásnak, s akár a termeszvárak betonkeménységű falát is képesek feltépni. A táplálékot hosszú, féregszerű, ragadós nyelvük segítségével kebelezik be.
A nőstények 180-190 napos vemhesség elteltével általában egy utódot hoznak a világra. A kicsi már az első naptól kezdve anyja hátán csimpaszkodva viteti magát, s tíz hónap után kezdi meg önálló életét. A felnőttek akár a 25 éves kort is megérhetik.
Az első magyar ember, aki sörényes hangyásszal találkozott, alighanem Éder Xavér Ferenc, a selmecbányai születésű jezsuita hittérítő lehetett, aki a 18. század közepén – missziós tevékenység keretében – tizenöt éven át élt a mai Peru és Bolívia területén.