"A fájdalom belső szava most, az utolsó szerkesztőségi munkanapon, mindennél erősebb. Mégsem búcsúzunk. Elhallgatni sem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi »gazdánk« az olvasó. Akit nem hagyhatunk cserben" – írta a Magyar Nemzet történetét összefoglaló, a címlapon közölt búcsúcikkében Pethő Tibor, a lapot 1938-ban Hegedűs Gyulával megalapító Pethő Sándor dédunokája.
Azt írta, "a méltatlan történelmi helyzetek fogságából a Magyar Nemzet előbb-utóbb mindig kiszabadult". Kifejtette: az elmúlt három évben a Magyar Nemzet "ostromlott várhoz hasonlított, a hatalom a nagy múltú lap elpusztítására törekedett", ők viszont lassan megszokták a rájuk rakott terhet, és megtanultak "árnyékban élni".
A lap belföld rovatában a munkatársak közös fotója alatt Körmendy Zsuzsa publicista, Schiffer András, az LMP alapítója, Róna Péter közgazdász, Lányi András író, filozófus, Bod Péter Ákos közgazdász és Kukorelly Endre író búcsúztatja a lapot.
Véleménycikkében Lukács Csaba is búcsúzik. Az országos politikai napilapok piacáról úgy ír, azt "ma két egykori (?) pártpénztárnok, egy felfoghatatlan módon meggazdagodó gázszerelő és egy furcsa, a gravitációval is hadban álló, gazdag vállalkozó tudja magáénak azt a piacot, amely holnaptól háromszereplősre szűkül. És ne kerteljünk: holnaptól nem marad olyan országos politikai napilap, amelyet így vagy úgy ne a kormány tartana el" – írja.
Véleménycikket írt Tarnay Kristóf Ábel civil aktivista, blogger és Puzsér Róbert.
A lap ír egyebek mellett a várható kormányalakításról, listás szavazatok eltűnéséről, a Jobbikban kialakult feszültségekről, az iskolákban elkülönített romákról, Sebes Gábor, budafok–tétényi fideszes önkormányzati képviselőnek a Fideszt illető kritikájáról, Habony Árpád volt ügyvédjének ügyéről, az Együtt kampánypénz-adósságáról, a Fenyő-gyilkossággal kapcsolatos nyomozásról, a ferihegyi
földi kiszolgálók kartellügyéről, a nyugdíjrendszer esetleges átalakításáról is közölt cikket.