Kézdy Dániel, a Furmint Február ötletgazdája elmondta: minden bortermelő ország ugyanazokra a piacokra próbál betörni, így nagy a verseny a termelők között. Az InfoRádiónak azt is mondta, hogy a furmint azonban jó helyzetben van, mert
a külföldi fogyasztók a helyi fajtákat és a különlegességeket keresik - azokat a borokat, amik meg tudják mutatni a terroir, vagyis a termőhely jellegzetességeit.
Ráadásul számukra a furmint neve jól kiejthető. Érdemes tehát a furmint külföldi értékesítésével foglalkozni, költeni a marketingre, mert az értékesítés már növekedésnek indult.
A kereslet növekedésével bővül a furmint termőterülete is. Az emberek a furminthoz elsősorban Tokajt vagy a Somló környékét kötik, de már egyre több területen telepítik a Balatonnál, illetve olyan borvidékeken is nő az ültetvények száma, ahol kevés volt belőle korábban - például a Mátrában is.
Azok a termelők, akik minőségben és hosszútávban gondolkodnak, minőségi ültetvényeket telepítenek, megfelelő klónokkal.
„Korábban 2-4 ezres tőkeszámokban dolgoztak Magyarországon, míg mondjuk egy nyugat-európai csúcsültetvényen 1 hektárra vetítve 10 ezer tőke volt. Leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy
az az ideális, ha egy hektáron belül minél több tőkéről minél kevesebb szőlőt tud leszedni egy termelő.
Nagyon fontos, hogy a mennyiség egy hektáron belül nagyobb legyen: a mostani korszerű ültetvények már 5-6 ezer tőkénél is kezdődnek Magyarországon” – mondta Kézdy Dániel. Hozzátette: fontos, hogy ahogy az évek folyamán tönkremennek bizonyos tőkék, az ültetvény vegyessé válik a tőkék pótlásával. Lényeges, hogy a régieket azonos klónokkal pótolják - vagy esetleg újratelepítsék -, hogy az ültetvények egységessé váljanak: azonos időben lehessen a tőkékről szüretelni.