Arcok 1956-ból - Zódor János

Életpálya

Az 1956-os forradalom budapesti felkelőcsoportjai között a Berzenczey utcaiak története kevéssé közismert. Jelentőségük annál nagyobb volt, hiszen az ifj. Wágner István („Göndör”) vezette ferencvárosi fegyveresek a szabadságharc alatt november 7-ig ellenálltak a szovjet intervenciós csapatoknak. A fegyvert legutolsóként az alig húszéves Zódor János tette le, a vallomások szerint hosszas unszolásra. A szabadságharc leverése után a Göndör-csoport számos tagjának sikerült elhagynia az országot. A többieket egy 16 vádlottas perben citálták a bíróság elé, amelynek végén az elsőrendű vádlott Onestyák László mellett Zódor Jánost adta hóhérkézre a megtorló gépezet.

1936-ban Nagykőrösön született. A család szerényen élt, édesapja napszámosként, később utcaseprőként igyekezett eltartani hat gyermekét. A négy általános iskolai osztály elvégzése után az aszódi javító-nevelő intézetbe került. Itt kovácsnak tanult, 1954-ben pedig Tatán egyéves vájártanfolyamot végzett. Előbb Tatabányán dolgozott a Magasépítő Vállalatnál, 1956 nyarától pedig a Ganz Vagongyárban helyezkedett el segédmunkásként. Budapestre költözése után egy VIII. kerületi munkásszállón lakott.

Itt értesült október 23-án a tüntetésről, amelyhez azonnal csatlakozott. Ott volt a Hősök terén a Sztálin szobor ledöntésénél és a rádió épületének ostrománál is. Az ezt követő nagykörúti harcokban is részt vett, majd egy ismeretlen fegyveres felkelő a Berzenczey utcába irányította, ahol október 25-én csatlakozott a Göndör-csoporthoz, amelynek bázisa egy munkásszállón volt a 13. számú házban. A spontán szerveződött csoport motivációjáról is tanúskodik a később húsz év börtönre ítélt Talsand József vallomása: „Azért kapcsolódtam be, mert ahol lakom, gépkocsiról kiabálták, hogy gyertek megvédeni a hazát az oroszok ellen, a függetlenségért harcolunk.” Mire november 1-jén bázishelyüket áttették a Ferenc téren lévő női rendőrszállásra, létszámuk már megközelítette a száz főt. Jól szervezettek voltak, „Göndör” katonás fegyelmet követelt a nemzetőri feladatok ellátása és a harcok során. A csoportot három szakaszra osztotta, Zódor az Onestyák László vezette második szakaszhoz tartozott. Fő feladatuk a rend fenntartásának biztosítása volt, amibe beletartozott a segélyszállítmányok szétosztása csakúgy, mint a gyanús személyek igazoltatása és előállítása. Az előállítottak mindannyian sértetlenül szabadultak. Részt vettek az októberi harcokban, többek között a Corvin mozi környékén és az Üllői út–Nagykörút kereszteződésénél, a november 4-i második szovjet intervenció után pedig a Tompa utcai és a Tűzoltó utcai nemzetőrökkel karöltve védték a kerületet a Ferenc tér, a Mester utca és a Thaly Kálmán utca környékén kiépített tüzelőállásokból. Zódor János részt vett ezekben a harcokban, vallomása szerint november 4-én egy, a Kilián laktanyával szemben lévő házban foglalt el tüzelőállást és lőtt a szovjet páncélosokra, amíg az épület belövést nem kapott. Ezt az időszakot jól jellemzik a Tűzoltó utcaiak legendás parancsnokának, a később szintén kivégzett Angyal Istvánnak a szavai: „(...) a legnagyobb szeretettel vettek körül bennünket, ágyúdörgés közben, aknatűzben főztek az asszonyok, hordták a lőszert a tüzelőállásokba, nem tántorította el őket lakásuk pusztulása, a villany-, telefon-, a rádiószolgáltatás megszűnése sem. (...) A lehetőségek végső határáig védtük a városnak ezt a részét, még akkor is, ha kis híján mindannyian majd' hogy bele nem pusztultunk.” A kerület forradalmárai az óriási szovjet túlerővel szemben november 7-ig kitartottak.

A szabadságharc leverése után Zódor János visszament a Ganz Vagongyárba, 1957 januárjától pedig Tatabányára, ahol 1957. július 5-i letartóztatásáig a X. számú aknánál dolgozott segédmunkásként. Az Onestyák László és társai elleni per tizenharmadik rendű vádlottjaként állították bíróság elé a demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való részvétel és gyilkosság vádjával. Első fokon a Fővárosi Bíróság Halász Pál vezette tanácsa, majd másodfokon a Legfelsőbb Bíróság Vágó Tibor vezette népbírósági tanácsa is halálra ítélte. A per tárgyalási jegyzőkönyve nem áll rendelkezésre, de egykori vádlott-társa, Fehér Nándor visszaemlékezése szerint Zódor nem kért kegyelmet. Az ítéletet 1958. október 24-én hajtották végre.

Forrás, felhasznált szakirodalom:

Onestyák László és társai BFL XXV. 4. a 5652/57

1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet, Budapest, 1996.

Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.

Eörsi László: Angyal István (1928–1958). Angyal István önvallomásai. Noran, Budapest, 2008.

Eörsi László: Ferencváros 1956. A kerület fegyveres csoportjai. 1956-os Intézet, Budapest, 1997.

Halász Pál pályája

Vágó Tibor pályája

Idézetek

Király György, Zódor János egykori vádlott-társa így értékelte a szovjetek ellen vívott küzdelmüket:

„(...) mi gyerekek, akik harcoltunk, arra nem gondoltunk egyáltalán, hogy meghalhatunk. Egyáltalán nem is foglalkoztunk vele. (...) Most már így utólag megértem, hogy olyan hatalom volt [a Szovjetunió], hogy az a kis magyar nép csak egy légy volt neki. Nekünk tragédia volt (...) lehet, hogy megtette azt a hatást, hogy bomlassza őket, de ez nekünk élethalálharc volt, nem gyilkosság.”

In: Eörsi László: Ferencváros 1956. A kerület fegyveres csoportjai. 1956-os Intézet. Budapest, 1997. 201.

A Népszabadság hírei a kivégzése napján

1958. október 24., péntek

Antonin Novotny: A jövőben is éberen őrködünk a forradalmi munkásmozgalom egységén

„ (...) A jövőben is következetesen és éberen őrködünk a forradalmi munkásmozgalom eszmei egységén, a jövőben is lankadatlanul küzdünk a marxizmus-leninizmus tanításának tisztaságáéért, amelyben erőnk és végső győzelmünk zálogát látjuk. (...) ”

A budapesti fiatalok ünnepi nagygyűlése a Komszomol megalakulásának évfordulóján

„A Komszomol megalakulásának 40. évfordulója alkalmából a KISZ központi bizottsága és budapesti bizottsága október 29-én délután, fél 6 órai kezdettel nagygyűlést rendez az Építők Rózsa Ferenc Művelődési otthonában. A gyűlésen Borbély Sándor, a KISZ központi bizottságának titkára mond ünnepi beszédet. >MTI

Termelési tanácskozás komlón

„A napokban termelési tanácskozást tartottak, a bányászok, a műszaki vezetők, a párt és a szakszervezeti vezetők Komlón. Beszámoltak róla, hogy a tröszt eddig több mint 30 ezer tonna szenet adott évi tervén felül. (...) ”