Vekerdy Tamás kiemelte, a szülők ma hajszolják, neurotizálják a gyerekeket, pedig tudományos vizsgálatok igazolják:
a kamaszokat nem érdemes túlterhelni.
„A XX. század elején a nyolcosztályos magyar gimnázium negyedik osztálya volt a legkönnyebb. Tudták, hogy a 14-15 évesek kamaszodnak, nem szabad megterhelni őket. Azóta rengeteg endokrinológiai, neuropszichológiai, fiziológiai és egyéb vizsgálatból tudjuk: ez pontosan így van. Régen tudták tapasztalatból és ösztönösen, ma tudjuk tudományosan, mégis elfelejtettük, nem tanultuk meg. Csináltunk egy olyan iskolarendszert, ahol 7-8. osztályban kell a maximumot hozni, mert ezen múlik a továbbtanulás. Holott minden orvosi könyv leírja, hogy a kamasznak több alvásra van szüksége, és a teljesítménye hanyatlik.”
Szerinte itthon is tudomásul kell venni, hogy ebben a korban nem lustává válnak a gyerekek, hanem kamaszodnak. Az író-pszichológus kifejtette, hogy a szülőnek nem szabad túlzásba esnie a gyermek iskolán kívüli foglalkozásainál sem.
„Az, hogy gyötörjük, kínozzuk, hajszoljuk magunkat és a gyereket is,
nagyon megbosszulja magát a későbbiekben.
Vannak dolgok, amiket a gyerek akar és abban kitartó, de miért kell megvárni, amíg egy tizenkét éves lány véletlenül összetöri a hegedűjét? Gyűlölte a gyakorlást. Szerintem nem kell odáig eljutni.”
Vekerdy Tamás megjegyezte: a nevelés a kompromisszumokról is szól, és a pszichológus hangsúlyozta, a boldogság hajszolása helyett jobb, ha az a cél, hogy a gyerek és a szülő is jól érezze magát a bőrében.
„Olyan szülő legyél, aki jól érzi magát a bőrében, minél többször vagy huzamosabb ideig, a gyerekeddel együtt!”
A kapcsolódó hanganyagok között a teljes beszélgetést is meghallgathatja Vekerdy Tamással.