Háromezer oldal – négy kötet – egyelőre ennyi látott napvilágot Vásáry Tamás személyes hangvételű önéletrajzi regényéből. A zongoraművész-karmester azt mondja: már a hatvanas évek végén belefogott az írásba – főként akkori felesége biztatására.
„Az az érzésem, hogy az a rengeteg élményt, amit gyerekként kaptam, vissza kell adnom a világnak, az emberiségnek, mert olyan csodálatos volt.”
A Libri gondozásában megjelent Üzenet című kötetekben gyermekkorán túl őszintén ír tanulóéveiről, karrierjéről és magánéletéről is. Vásáry Tamás azt mondta: sokáig úgy gondolta, lehetetlenség kiadni.
„Tulajdonképpen ezt nem azért írtam, hogy ezt kiadják, sőt minél többet írtam, világossá vált, hogy ez nem jöhet ki, mert annyira személyes. Annyira őszintén le akartam írni mindent magamról, a pszichológiai és szexuális problémámat is, és másokról is.”
Azóta már több kiadást megélt a négy kötet, amely 1991-ig követi a zongoraművész életét, pályafutását, néhány hónapja azonban Vásáry Tamás belefogott a folytatásba. Azt mondta: tíz év múlva talán elkészül.
Kodály Zoltán szerezte élete első állását, és közben húsz évesen a tanársegédje lett a Zeneakadémián, a mai napig meghatározó mentorának, példaképének tarja, noha ő maga úgy véli: a művészet lényegi része nem tanítható.
„Nem hiszek a tanításban. Mert, amit meg lehet tanítani, az másodlagos dolog. Ami igazán művésszé tesz valakit, azt nem lehet tanítani.”
Vásáry Tamás nemrég létrehozott egy alapítványt, amely a hátrányos helyzetű, gyermekotthonban nevelkedő fiatalokat segíti – azt mondja: bár sokat zongorázik és vezényel, az utóbbi időben számos más dolog került előtérbe, és ismét szeretne az írásra is időt szakítani.