Biológiai eljárással javítja a Duna-holtág vízminőségét a tulajdonos tolnai önkormányzat, amely intézkedési tervet dolgozott ki a leghosszabb hazai Duna-holtág természetközeli állapotának megőrzésére. A terv középtávú feladatai között van a holtág vízutánpótlásának biztosítása és a meder feliszapolódásának kezelése - mondta Tolna alpolgármestere. A holtágban az utóbbi években felgyorsult a szervesanyag-képződés, és a lágyiszap-rétegében felhalmozódott szerves anyag az ökológiai egyensúly felbomlásához, algásodáshoz, halpusztuláshoz vezethet - tette hozzá Berta Zoltán.
„Csökkenteni kellene a lágyiszap-mennyiséget és biztosítani kellene a folyamatos vagy rendszeres vízutánpótlást a holtágban.
A munkacsoportban felmerült, hogy érdemes lenne megvizsgálni, hogy biológiai úton el lehet-e bontani a lágyiszap egy részét.”
A holtág megőrzésével foglalkozó munkacsoport szerint az iszap eltávolítása a 16 kilométer hosszú meder teljes területén 4-5 milliárd forintba kerülne, és problémás lenne a veszélyes hulladéknak számító anyag elhelyezése is. Emellett a mintegy egymillió köbméternyi lágyiszap kiemelése jelentősen beavatkozna a holtág élővilágába. Az eltávolítás helyett egy kisebb területen kísérletként biológiai módszerrel, baktériumokkal bontják le az iszap szervesanyag-tartalmát.
„Feltárjuk azt, hogy a mi a holtágunkon, a mi körülményeink mellett van-e létjogosultsága ennek a technológiának. A júniusban kezdődött kezelést jelenleg egy hektáron végzik mintegy 900 ezer forintos költséggel, az összesen 200 hektárnyi holtágon a biológiai eljárás költsége meghaladja a százmillió forintot.”
Mérések szerint az iszapnak 85 százalékos szervesanyag-tartalma van, amely a most alkalmazott eljárással gázként távozik a vízből. Amennyiben sikeres lesz a technológia, és az önkormányzat tud forrást biztosítani, nagyobb területen csökkentik így a lágyiszap mennyiségét.
„Két kezelés megtörtént, a harmadik szeptemberben lesz, télen készül el az eredményekről szóló tanulmány.”
Az iszapbontás egy úgynevezett iszapfaló baktériummal történik. Ezt, az eredetileg amerikai eljárást már Magyarországon is több egy évtizede használják – mondta az alpolgármester. A baktériumok 15-20 Celsius fokos vízhőmérséklet fölött bontják el a lágyiszap szervesanyag-tartalmát, a víz lehűlésével azonban elpusztulnak – tette hozzá Berta Zoltán.
"A beavatkozás évtizedekre meghosszabbíthatja a holtág életét."
A holtág megőrzésének másik eszköze a rendszeres vagy folyamatos vízutánpótlás biztosítása.
„Nyáron, főleg az idei aszályos időszakban az alsó holtágon július elejére kritikus helyzet alakult ki. A szakemberek véleménye szerint amennyiben rendszeresen lehetne a holtág végéből vízbepótlást biztosítani, az lassú vízáramlást biztosítana, ami a lágyiszap-lerakódást is csökkentené és gátolná.”
Jelenleg a vízfolyás a csapadék beszivárgásából, illetve a dombori Duna-holtágból kaphat friss vizet, ez azonban csak a párolgási veszteséget képes pótolni. A tervek szerint újraindítják az 1970-es években épített, de az 1990-es évtized elején leállított, doromlási szivattyútelepet, amely korábban óránként 1600 köbméteres kapacitással működött.
„Az újraindítása azonban nemcsak pénzkérdés, előzetesen meg kell vizsgálni az ökológiai hatásait is.
Az önkormányzat már megállapodott az áramszolgáltatóval a telep áramellátásáról. A Dunából történő vízátemeléstől azt várják, hogy a jelenleginél magasabb legyen a vízállás, és legyen lehetőség átöblítésre - mondta Berta Zoltán.
Az alpolgármester megemlítette azt is, hogy a szervesanyag-tartalomért felelős hínár csökkentésére amurt terveztek telepíteni a holtágba, erre azonban, mivel nem őshonos faj, nem kaptak engedélyt.
A tolnai Duna-holtág Natura 2000 természetvédelmi terület, amelyet horgászvízként, evezős sportokra és öntözésre használnak; jelenleg két szervezet összesen évi 590 ezer köbméter vizet emelhet ki belőle öntözési célra.