Rékasi Balázs kijelentette, egy ilyen hatalmas rendszert makro- és mikroszinten, az egyes betegek szintjén is meg kell tudni szervezni.
„A magyar egészségügy egyik nagy problémája, hogy betegek vesznek el a rendszerben.
Nem fogja senki a beteg kezét, nem tudja, hova menjen, milyen vizsgálatokat kaphat. A háziorvosnak lenne ez a feladata, de ők is túlterheltek.”
Az egészségügyi közgazdász hozzátette, Nyugat-Európában azok a rendszerek működnek jól, ahol a betegeknek vannak esetmenedzsereik, akik segítik az útjukat az ellátórendszerben, megmondják, mikor hova kell menniük, milyen ellátásra van szükségük. És minőségi paraméterek mérik ezeknek az ellátásoknak a hozzáférhetőségét.
„Kaposváron van egy onkológiai betegút-menedzser kezdeményezés, ami nagyon klassz dolog, de már rég országos szinten és más betegségek esetén is kellene, hogy ilyen működjön. Nem véletlenül virágzik ennyire a fizetős képalkotó diagnosztika, hiszen több hónapos várólisták vannak, az emberek nem tudják, hova forduljanak. Virágzik a magán egészségügy is, mert
a betegek úgy érzik, a magánorvosok törődnek velük.
Miközben az állami egészségügy feladata lenne a betegek ellátásának menedzselése” - fogalmazott Rékasi Balázs.
Az egészségügyi közgazdász hangsúlyozta, mindenki jobban járna, ha megfelelő időben történne egy diagnózis felállítása és az ellátás, hiszen
az előrehaladottabb betegségek kezelése sokkal költségesebb,
illetve a prognózisuk is rosszabb.
„Az ellátórendszer hozzáférhetőségén, átláthatóságán, a betegjogok szempontrendszerén keresztül tudnánk jobb ellátást szervezni. De Magyarország a visegrádi országokhoz képest is GDP százalékában tekintve 2 százalékkal költ kevesebbet az egészségügyre az állami forrásokból, mint kellene. Ez nagyon visszahúzza a gazdaságot” - hangsúlyozta Rékasi Balázs.
A betegutakról szóló korábbi cikkünket ide kattintva olvashatja el.