Magyarországon anyák napját május első vasárnapján szokták ünnepelni, ez most véletlenül egybeesik május 1-jével, így dupla az ünnep.
„Az anyák napja ünneplése a XX. század 20-as éveiben honosodott meg nálunk az Egyesült Államokban megismert nyomán. A korabeli Magyar Ifjúsági Vöröskereszt társelnöke dr. Petri Pálné javasolta először, 1925-ben rendeztek először május első vasárnapján anyák napját, a budapesti állami gépgyár, a Ganz-Mávag lakótelep iskoláinak tanulói. 1928-ban pedig már miniszteri rendelettel hivatalosan is iskolai ünnepéllyé sorolták, nagyon gyorsan elterjedt ez a szokás a fővárosban és vidéken is” - mondta Tátrai Zsuzsanna.
A néprajzkutató kiemelte: „az az érdekes, hogy ez az ünnep megőrizte a hamvasságát, a szépségét, ma is arról szól, hogy virágot visznek az édesanyáknak, a nagymamáknak és természetesen az elhunyt anyák, nagymamák sírjára. Az eredeti szokás az elhunyt édesanyáknak szólt, de manapság elsősorban az élőknek. Megmaradt az intimitása: óvodákban, iskolákban is maguk készítette ajándékokkal lepik meg a gyerekek az édesanyjukat. Én, háromgyerekes anyaként és négyunokás nagymamaként mindig örömmel várom ezt a napot, mert tudom, hogy a gyerekek a szeretetük jeléül valami olyat adnak, ami a saját készítményük. Nálunk minden vasárnap együtt ebédel a család, mindig tizenketten ülünk az asztalnál, de ilyenkor még nagyobb odafigyeléssel készítem el az étel és várom az egész családot.”
„Nem nagyon van különbség az anyák napja fővárosi és a vidéki ünneplésében" - tette hozzá.
"Nagyon örülök, hogy megmaradt ez az ünnep nagy ajándékozások és szólamok nélkül olyannak, amilyennek illő, hogy legyen” - osztotta meg saját véleményét Tátrai Zsuzsanna.