Adel, a huszonéves iraki fiatal tökéletesen beszél magyarul. Magyar barátai vannak, fociedzésre, bevásárlóközpontokba jár velük. Szüleivel arabul beszél, és igyekszik megtartani muszlim vallása által előírt kötelességeket - legalább a kötelező imákat, a böjtöt és a mekkai zarándoklatot. Lóversenyre igyekszik a 83 éves, török származású Ali baba. Elmondása szerint mindig is szerette ezt az életformát, Magyarországon pedig egyáltalán nem kell visszafognia magát. Az alkoholt sem veti meg, gyakran jár szórakozni.
Az Európai Integrációs Alap "Muszlim szemmel" elnevezésű projekt támogatási keretében 2011-ben elkészült film körülöttünk élő embereket mutat be, és az alkotók a könnyed kameramozgással, hétköznapi szereplők kiválasztásával tették még közvetlenebbé és valóban életszerűvé. A témájában ilyen szempontból egyedülálló alkotást május 20-án láthatták az érdeklődők a Filmklub az Akadémián vetítéssorozat keretében.
Az identitás problémái
"Három alapvetően különböző típusú muszlimmal találkozhattunk a filmben" - mondta el a filmvetítés utáni beszélgetésen Maróth Miklós orientalista, az MTA rendes tagja. "Az identitásuk keresését illetően az első típus, aki elfogadja, hogy itt nem tud teljes mértékben muszlimként élni. Tehát vagy itt marad és abban bízik, hogy egyfajta vegyes identitással magyar-arab muszlimmá válik, vagy hazaköltözik. A másik végletet az idős török bácsi jelentette, aki teljes mértékben szekularizálódott életet élt már odahaza, Törökországban is. Ennek következtében könnyedén beilleszkedett a szekuláris magyar társadalomba. A harmadik típus, az Adel nevű iraki fiatal, akinek megvan a családi hagyománya, és a vallási háttere, amelyhez ragaszkodik, de ragaszkodik a magyar barátaihoz is és mindahhoz, amit Magyarországon lehet találni. A kettő között vergődik és vívódik, nem találja a helyét" - magyarázta a Kelet-kutató.
Az iszlám esetében kérdés, hogy vallási vagy kulturális identitásról beszélünk. "A kulturális identitás attól függ, hogy mekkora a megtartó közösség. A vallási identitás kérdése azonban sokkal bonyolultabb probléma" - mondta el Speidl Bianka Közel-Kelet-szakértő, az MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport munkatársa. "A kérdés leginkább a másod-, harmadgenerációs bevándorlókat érinti. Naponként ismétlődő önellentmondásba kerülnek, egyéni küzdelem, hogy ezt miképp tudják feloldani. Néha közelebb kerülnek a valláshoz, mely lehet, hogy hosszabb távon így marad, de lehet, hogy később elfordulnak tőle."
"Franciaországban elsősorban algériaiak jellemzők, ők a lakosság 10 százalékát teszik ki" - mondta Speidl Bianka az európai muszlim közösségek nemzeti összetételét illetően. Bizonyos előrejelzések szerint 2050-re ez az arány akár 50%-ra is emelkedhet. Egész Európára vetítve pedig 2050-re 20%-os muszlim jelenlétet jósolnak a szakértők. "A marokkóiak aránya 5% körül van különböző nyugat-európai országokban, így például Belgiumban, Hollandiában és szintén Franciaországban. Németországban török jelentét nagyon jelentős, 5%-körüli. Nagy-Britanniában pedig elsősorban indiaiak, pakisztániak vannak jelen" - részletezte a kutató.
Az arányok azonban nem csak a bevándorlás mértékétől, hanem a népszaporulattól is nagymértékben függnek. Ez pedig közel háromszorosa a nyugati családok népesedési ritmusának. Ennek következtében Nyugat-Európában már most többségben vannak a muszlim kamaszok, a 16 év alattiak körében tapasztalható erőteljes eltolódás pedig tovább erősödhet.
"A nehézség az, hogy a statisztikák szerint Angliában a betelepültek 80%-a mindent elutasít, ami angol, Franciaországban ugyan ez az arány alacsonyabb, ott csak 50% utasít el mindent, ami francia. Ez azt jelenti, hogy ezt a tömeget nem sikerült integrálni, és ez egy nehéz feladat lesz. Az integrálatlan tömeg szerepe pedig nőni fog, hiszen a létszámuk is nő" - fogalmazta meg Maróth Miklós.