Antall, 1990
"Tudunk-e alternatívát biztosítani?"
A megszorítás szóval már 1988-ban megismerkedett az ország. Medgyessy Péter akkor még miniszterelnök-helyettesként azt mondta, hogy az egészségügyön, az oktatáson és a társadalombiztosításon nem szabad spórolni, viszont csökkenteni kell a katonai kiadásokat, a vállalati támogatásokat, a központi apparatáust és az állami beruházásokat.
Bizonyos értelemben megszorító intézkedés volt az is, hogy az MDF-kormány 1990. október 25-én 65 százalékos benzináremelést jelentett be. A következmény a taxisblokád lett, majd utána Antall József miniszterelnök drámai hangú beszéde a Parlamentben.
"Az ország állapota rendkívül súlyos gazdasági szempontból. Az emberek elégedetlensége felfokozott és jogos. De mit mondhatunk mi itt együtt? Tudunk-e alternatívát biztosítani?"
Bokros, 1995
Bokros Lajos
"Ne pusztán költésgvetési forrásból!"
Az első igazi megszorító csomag Bokros Lajos pénzügyminiszter nevéhez fűződik. Horn Gyula kormánya 1995. március 12-én megnyírbálta a szociális ellátórendszereket - például részben jövedelemhez kötötte a családi pótlékot -, bevezette a forint csúszó leértékelését, a vámpótlékot és a tandíjat. A közigazgatásban csökkentettek vagy éppen eltöröltek különböző juttatásokat és nagy mértékű létszámleépítésre adtak utasítást. Megszűnt a fogászati ellátás ingyenessége, csökkent a gyógyszerek költségvetési támogatása és felemelték a kötelező nyugdíjkorhatárt.
Bokros Lajos azóta is a takarékoskodás híve, 2005. december 16-án is erről beszélt az InfoRádió Aréna című műsorában.
"Nem annyira arról van szó, hogy az állam mire ne költsön, hanem arról, hogy ne pusztán költségvetési forrásokból finanszírozzunk bizonyos közjavakat és közszolgáltatásokat."Gyurcsány, 2006, 2008
"Kalkulálj a legrosszabb eshetőséggel"
A Bokros-csomag népszerűtlensége miatt az utána következő kormányok inkább a költségvetési pénzek bőkezű osztogatásában jeleskedtek, hogy megnyerjék a soron következő választásokat.
2006-os hatalomra kerülése előtt Gyurcsány Ferenc is gyarapodást ígért, aztán június 10-én bejelentette, hogy az adócsökkentést elhalasztják, sőt a kormány megemeli a közterheket és új adófajtákat vezet be. Megszüntetettek hitelkedvezményeket, és megkezdődtek a vagyonosodási vizsgálatok. Megemelkedett az áfa, a többi között drágult a gáz, a távhő, az áram, a közlekedés és jó néhány szolgáltatás.
2008. október 28-án a Gyurcsány-kormány újra áldozatvállalást kér a lakosságtól. Jövőre a közszféra dolgozói és az állami cégek vezetői nem kapnak 13. havi fizetést, 13. havi nyugdíjat pedig azoknak nem fizetnek, akik még nem érték el az öregségi korhatárt. Akik elmúltak 62 évesek, azok is csak legfeljebb 80 ezer forintot kaphatnak.
A miniszterek és az államtitkárok nem remélhetnek béremelést. Az állami vállalatok vezetőinek fizetését 10 százalékkal csökkentik, és megvonják tőlük a jutalmakat. Kevesebb pénz jut a kormányzati kommunikációra, valamint az állami autók, telefonok és bútorok beszerzésére.
"Kalkulálj a legrosszabb eshetőséggel, és dolgozz azon, hogy ez ne következzen be" - a miniszterelnök szerint ez a első és egyben legfontosabb szabály most.
A megszorításnak ára van
A rendszerváltás óta átélt megszorítások oka mindig ugyanaz: részben a mindenkori kormány korábbi felelőtlen költségvetési politikája, részben pedig egy világgazdasági krízis intő jele: 1990-ben az olajválság, 1995-ben a mexikói gazdasági katasztrófa, most pedig az élelmiszerárak egekbe szökése és nyomában az amerikai jelzálogpiacról kiinduló globális pénzpiaci krach. A következmény is mindig ugyanaz: az államcsőd elkerülésének és a költségvetési egyensúly megőrzésének ára az életszínvonal drasztikus romlása és a munkanélküliség megemelkedése.
Szerző: Herczeg Zsolt