Orbán: a népszavazás után bármi megtörténhet

Bízom a győzelemben, de az nem rajtam múlik. Könnyű józanésszel is belátni, hogy más következményei vannak egy népszavazásnak, ha az érintettek 40 százaléka vesz részt rajta, és más, ha 60. Más, ha az igenek fölénye elsöprő, és más, ha csak egyszerű többségben vannak. Ezeket a következményeket ma nem láthatjuk előre, mert ez mind a választópolgárok részvételi és döntési hajlandóságától függ.

A mostani közvélemény-kutatások elég világosan jelzik, hogy érvényes és eredményes lesz a népszavazás.

Az kevés. Az érvényes és eredményes népszavazás szép cél, és komoly sikernek is érezhetjük, ha bekövetkezik. Ilyen típusú kérdésben még nem volt népszavazás, szóval, jól éltünk ezzel a lehetőséggel, de jelentős politikai változáshoz, a kormánypolitika komoly változásának eléréséhez egy negyven százalékos, tehát sima, eredményes és érvényes népszavazás kevés. Csak az elsöprő eredmény hozhat elsöprő következményeket. Az eredmény akkor nem vitatható, ha abban a magyar társadalom többségének egyértelmű és világos akarata mutatkozik meg.

Milyen következményekkel számol, ha ez bekövetkezik?

Akkor bármi megtörténhet. Demokráciában élünk, vagy legalábbis szeretnénk hinni, hogy még mindig így van ez. A labda akkor a kormányzópárt térfelén lesz, és le kell vonniuk a következtetéseket az egyértelműen megmutatkozó népakaratból. Most még nem előlegezném meg, hogy milyen következtetéseket fognak majd levonni - ez az ő dolguk. Várjuk ki.

Azt mondták, hogy végre fogják hajtani az érvényes és eredményes népszavazás parancsát.

Várjuk meg, mi lesz! Mondtak már sok mindent, várjuk ki, hogy az emberek hogyan foglalnak állást, és utána megkapjuk a választ az Ön kérdésére.

Ezek szerint azzal a forgatókönyvvel egyáltalán nem is foglalkozik, hogy mi van, ha a kormány egy erőteljes igennel végződő népszavazás után egyszerűen ellép az akarat elől, nem veszi fel a kesztyűt, nem konfrontálódik tovább, végrehajtja a társadalom akaratát?

Más dolog spekulálni valamiről, és más dolog megélni azt - ezt a saját életünkben elég sokszor megtapasztaltuk. Egész más dolog elképzelni, hogy milyen lesz az első randevú, és sorolhatnám tovább. Tehát, hogy mit mondanak mások, és mit föltételez az ember, az spekuláció. Várjuk meg, amíg a tisztelt magyar nép elmondja, hogy mit gondol, és mit akar!

Mit fognak csinálni a népszavazás után? Azt lehetett hallani, hogy a népszavazási kérdéseknek megfelelő törvénymódosító indítványokat már másnap benyújtják.

Ez természetesen kötelességünk. Értékelni fogjuk a helyzetet, a részvételt, az igenek arányát. Ha reményeink szerint szükségessé válik a szóban forgó egészségügyi és oktatási törvények módosítása, ezeket be fogjuk nyújtani az Országgyűlésnek - ez a minimum. Minden más itt is a részvételi aránytól függ.Hogyan képzelik átalakítani az egészségügy rendszerét?

Legutóbb, amikor erre alkalmunk volt, már az Országgyűlés elé vittük a társadalmi szervezetek által megalkotott új egészségbiztosítási törvénytervezetet is, tehát igyekszünk más, értelmesebb alapokat létrehozni a közbeszédhez és a közvitához. Ezeket az indítványokat nem szokták napirendre venni, vagy nagyon kurtán-furcsán lesöprik az asztalról, de a munkánkat azért el szoktuk és a jövőben is el fogjuk végezni.

Tehát az a javaslat, amely most is a parlament előtt van, az marad a Fidesz javaslata a népszavazás után is?

Kiindulópontnak jó, tehát el kellene kezdenünk vitatkozni róla. A Fidesznek van egy népegészségügyi programja, amelyet decemberben mutattunk be. A szakmai részletkérdéseket pedig majd a mindenkori helyzet pontos ismeretében, a költségvetés, az egészségügyi kassza állapota alapján fogjuk meghatározni. Ez már kormányzati feladat.

Kormányra kerülés előtt ebben a kérdésben olyan módosító javaslatot nem mutatnak be, amelyik megmondaná, hogyan ne legyen hálapénz és területi ellátatlanság?

De, erről szól a népegészségügyi programunk.

Mi lesz az oktatással, ha nem lesz tandíj?

Nézze, egyszer mi már eltöröltük a tandíjat. 1998-ban, amikor a Fidesz kormányra került, eltörölte a tandíjat, és anélkül működött hosszú éveken keresztül a magyar felsőoktatás.

Azóta sokat változott a helyzet. Vannak kiválóan működő magánintézmények, ahova nagyon sok pénzért lehet bekerülni, és ezért igyekeznek a legversenyképesebb szolgáltatást adni. Nem tart attól, hogy ha nem lesz tandíj, akkor lesz egy ingyenes, ám alacsonyan működő állami szektor meg egy fizetős, ám nagyon magasan színvonalon működő magánszektor a felsőoktatásban?

A felsőoktatás most sem ingyenes. Az ember rengeteg adót fizet, s ebben benne van a magyar oktatás megszervezésének a költsége is. Csak a magyar kormány most nem tudja megszervezni ezt úgy, ahogyan kellene. Mi meg tudtuk szervezni tandíj nélkül is a kielégítő, sőt, mondhatom, hogy elfogadható színvonalon működő magyar felsőoktatást. Nem ördöngősség ez. Egyszer már megtettük, miért ne tudnánk másodjára is?

Az a modell alkalmazhatónak látszik a mostani helyzetre is?

Hát persze, az egyetemi integrációt, amely rengeteg vitát váltott ki, azokban az években hoztuk létre. Tehát nem egyszerűen csak eltöröltük a tandíjat, hanem korszerűsítettük is a magyar felsőoktatást. A magánintézményeket egyébként bátorítanám, örülök annak, hogy Magyarországon saját pénzből, saját tőkéből üzleti csoportok magánegyetemeket, magánfőiskolákat hoznak létre, és ezzel versenyt támasztanak az állami intézmények felé. Nagyon helyes.

A rendszer, amelyet Önök kitaláltak és működtettek, képes lesz állni ezt a versenyt?

Persze, miért ne? A magyar felsőoktatás hagyományosan jó minőségben teljesít. Most megzavarta a működését az a rengeteg változás, amely a nemzetközi rendszerekhez való gyors igazodás kényszere miatt állt elő, de ez nem ok arra, hogy a magyar felsőoktatás meghátráljon a kihívások elől. Igenis lehet működtetni állami keretek között olyan felsőoktatást, amely európai szinten versenyképes, illetve ilyen szintű tudást ad a magyar fiataloknak tandíj nélkül is.

A bolognai rendszert megtarthatónak tartják?

A bolognai rendszertől visszafordulni most már, legalábbis a szakértők általam ismert véleménye szerint, nem volna ésszerű. Bizonyos korrekciókat el lehet, és azt hiszem, hogy el is kell végezni.Visszakanyarodva az egészségügyhöz, megkezdődött a biztosítási rendszer átalakítása, az Országgyűlés másodszor is elfogadta az ezzel kapcsolatos törvényt. Meg fogják akadályozni ennek végrehajtását vagy lassítani fogják?

Mindent megtennénk, hogy megakadályozzuk a végrehajtását, de ez nem olyan egyszerű. A magyar társadalomban egyetértés uralkodik afelől, hogy ez egy rossz törvény. Civil szervezetek, a betegek érdekképviselői, szakmai szervezetek, a Magyar Tudományos Akadémia, a törvény elleni aláírásgyűjtésben résztvevő emberek százezrei mind azt mondják, hogy a magyar társadalom nem kér ebből a törvényből. Ebben egyetértés van, és én pozitívnak tartom, hogy legalább valamilyen törvénnyel szemben világosan állást tudunk foglalni. A kérdés az, megvannak-e az eszközök ahhoz, hogy hatályon kívül lehessen ezt a törvényt helyezni. Van egy népszavazási kezdeményezés, amely jó esélyt nyújt erre.

A Magyar Orvosi Kamara már korábban bejelentette, hogy minden eszközzel gátolni fogják a törvény végrehajtását. Ezt támogatják?

A népszavazáson kívül más eszközt ma ennek a törvénynek a hatályon kívül helyezésére nem látok.

Korábban azt mondta: ígéretét vették - és ezt be is fogja tartani -, hogy mindent visszacsinálnak, ha kormányra kerülnek. Ez az ígérete most tarthatónak látszik?

Most kell igazán komolyan venni.

Mit fognak tenni, ha kormányra kerülnek? Új törvényt fognak hozni? Eltörlik a régit?

Majd meglátjuk, milyen garanciákat ad a mostani kormányzat a magánbefektetőknek, akik a magyar egészségügyön keresztül akarják a pénzüket fialtatni, így akarnak profithoz jutni. S megnézzük azt is, hogy ezzel a garanciarendszerrel szemben milyen más szabályrendszert lehet megalkotni.

Vannak konkrét terveik?

Nem, de sosem szerettem azokat a közéleti embereket, akik előre kijelentik valamiről, hogy nem lehet elérni. Azok közé tartozom, akikben megvan a szándék, hogy akárhány akadályt is támasztanak eléjük, elérjék a céljaikat. S ha összefogunk, ha a magyar társadalom támogatni fogja a szándékainkat, akkor ezt meg is fogjuk tudni csinálni. A szakértők majd megtalálják a részletkérdések megoldásához kétségkívül szükséges válaszokat.

Meg lehet ezt tenni Ön szerint anélkül, hogy ne kerülne nagyon sok pénzébe a magyar embereknek egy, éppen létrehozott rendszer átalakítása?

Csak úgy szabad. Annak az intézkedésnek semmi értelme, hogy többet fizetünk rá, mint amit nyerünk vele.

Ha olyan lesz a garanciarendszer, akkor az emberek pénzéből kell kifizetni a rendszer felmondásának árát.

Így van. Ezért olyan megoldást kell választani, hogy az embereknek ez ne kerüljön pénzükbe. A korrektséget, a tiszta lapokkal való játékot mindenek fölött álló szempontnak gondolom. A Fidesz befektető- és magánvállalkozás-párti szervezet. Tehát örülünk annak, ha Magyarországon egyre több a magánvállalkozás, a befektetés, még annak is örülünk, ha egyre több a külföldi befektetés ott, ahol egyébként szerintünk ennek megvan a helye. De a Fidesz fölfogása szerint az egészségügyben nincs helye profitérdekeltségnek. Magam is azon az állásponton vagyok, hogy az egészségügy, az egészségügyi alapellátás az a terület, ahol nincs helye profitszerzési szándékoknak és üzleti érdekeknek. Ezt világosan megmondtuk, mindenki tudhatja. Jobb, ha a befektetők most megértik ezt, mintha később szívnák a fogukat.

Beszélnek Önnel erről a befektetők? A Világgazdaság azt írta, hogy bankárok, pénzügyesek, nagykövetségek "kilincselnek" Önnél.

Egyelőre maradjunk az egészségbiztosítás témakörénél. Ugyanazt kérdezik tőlem, mint Ön, és én ugyanazt a választ adom.

Tehát nem mennek bele a részletekbe?

Van egy alapvető kérdés: a magyar egészségügynek az a problémája, hogy kevés benne a pénz. Ha a rendelkezésre álló pénz egy részét profit formájában ki fogják vonni, akkor a magyar egészségügy rosszabb állapotba kerül. Azt a kérdést mégiscsak föl kell tenni - és én föl is szoktam tenni - a biztosítóknak, hogy miért is akarják a saját pénzüket milliárd szám befektetni? Segíteni akarnak a magyar embereken, a magyar egészségügyön? Támogatni akarják a beteg magyarokat? Nem, ők nyereséget akarnak. De ebből az egészségügyi rendszerből? Ennek az alapellátási részéből? Mert arról lehet beszélni, hogy a kiegészítő területeken magánbiztosító társaságok jöjjenek létre. Ilyen az életbiztosítás, hogy csak egy példát mondjak. Természetesen erre nyitottak vagyunk. De az alapellátás területén nem.

Javítson ki, ha rosszul emlékszem, de mintha korábban azt mondta volna, hogy az egészségügyben nincs kevés pénz Magyarországon sem, hiszen magas járulékokat fizetünk, csak rosszul költjük el a pénzt. Ehhez képest most úgy látja, hogy a pénz is kevés?

Mihez képest kevés vagy sok a pénz? Ha azt nézzük, hogy egy nyugat-európai ország a teljes nemzeti össztermékének hány százalékát fordítja az egészségügyre, és ez az arány mekkora Magyarországon, akkor azt kell mondanom, hogy nálunk jóval alacsonyabb - bár arról vannak viták, hogy pontosan mennyi. Azt hiszem, a korrekt szám Magyarországon valahol a GDP 6,5-7,5 százaléka között mozog, ezt az arányt a nyugat-európai országok meghaladják, ott a tíz százalék körüli érték az átlagos. Ha pedig azt nézzük meg, hogy az ő tíz százalékuk hány eurót jelent, illetve a mi tíz százalékunk mennyit, akkor óriási különbséget tapasztalunk. Tehát kétségkívül úgy áll a dolog, hogy Magyarországon az európai államokkal összevetve kevés pénzt fordítunk az egészségügyre. Ugyanakkor az is igaz, hogy sokkal többet fordítunk rá, mint amennyi meglátszik. Tehát vannak tartalékok a magyar egészségügyi rendszerben. Nem igaz, hogy semmit sem kell tenni. Például a fideszes irányítású városok kezelésében lévő kórházak meg is tettek számos ilyen lépést, a pályázatok racionalitása, a beszerzések integrációja irányába mozdultak el. Tehát van számos terület, ahol lehet korszerűsíteni a mostani egészségügyet, de ezt nem azon az alapon kell megtennünk, hogy beengedjük a befektetőket, és megengedjük, hogy a pénz egy részét nyereség formájában elvigyék.

Szokták is emlegetni az ön politikai ellenfelei azokat a fideszes vezetésű városokat, ahol úgymond privatizálják az egészségügyet. Õk a Fidesz elvi álláspontja mentén haladnak vagy helyi érdekeket érvényesítenek racionálisan?

Történt egy-két helyen ilyesmi, ez mind kifejezetten ellentétben áll a Fidesz központilag meghatározott egészségpolitikájával.

4

Megkérdezem, hogy miért tették.

Mit válaszolnak?

Elmondják, hogy miért tették. S miután ők helyi vezetők, és a nép választotta meg őket, nekem nincs jogom semmifajta következményeket megállapítani. Tehát nem veszem tudomásul, de együtt élek a helyzettel.

Akkor is, ha ez a pártnak politikai kárt okoz?

Ilyen az élet! Még egyszer mondom, a polgármestereket nem a párt nevezi ki. A képviselő-testületeket is az emberek választják meg. Elsősorban nekik tartoznak elszámolással, és csak másodsorban a Fidesz Magyar Polgári Szövetség központi vezetésének. Tehát a demokrácia fölülírja a pártszempontokat, és ezt nekem tudomásul kell vennem.

Mi van akkor, ha nekik van igazuk, és a Fidesz egészségpolitikai álláspontja hibás?

Érdemes ezen a kérdésen is elgondolkodni, de nekünk van egy szakmai stábunk, vannak szakértőink, van négy év kormányzati tapasztalatunk és van egy álláspontunk. Ráadásul döntéseket hozunk. Mikor meghoztunk egy döntést, például az országos választmány meghatározta a Fidesz egészségpolitikájának kívánatos irányait, akkor már nem érdemes azon vitatkozni, hogy ezek jó alapok-e vagy sem. Döntések születtek, meg kell próbálni ezeket végrehajtani, és majd a gyakorlatból érdemes leszűrni a tapasztalatokat.

Többször mondta évértékelő beszédében is, hogy a megszorításokat és a leépítéseket rossz módszernek tartja. Milyen más módszerrel lehet csökkenteni a költségvetés hiányát?

A gazdasági növekedés politikáját ajánljuk erre válaszképpen. Tehát mi azt gondoljuk, hogy nem a meglévő kenyeret kell egyre vékonyabb szeletekre vágni, hanem nagyobb kenyeret kell sütni, vagyis nagyobb növekedési ütemet mutató gazdaságot kell működtetni.

Hogyan? Az emberek aligha tudnak ennél többet dolgozni.

Ez így van, s ez az egyik legfájdalmasabb pont, legalábbis én annak érzem. Ha megnézzük a heti munkaórák számát, akkor a csehekkel meg a lengyelekkel együtt mi dolgozzuk a legtöbbet Európában, mégis sokkal rosszabbul élünk, mint más országok lakói. Ráadásul nem dolgozunk kevesebbet most, mint korábban. Tehát a helyzet romlásáért, az ország állapotának hanyatlásáért nem az emberek a felelősek - hiszen ők elvégezték a munkájukat ugyanúgy, mint korábban -, hanem az ország vezetése, amelyik képtelen sikeresen megszervezni az ország működését. Az emberek valóban nem tudnak többet dolgozni. Jobb gazdaságpolitikára, a gazdasági növekedést segítő politikára van szükségünk. Ma az ellenkezőjét tapasztaljuk.

Ennek a jobb politikának a lényege továbbra is a jelentős adó- és járulékcsökkentés?

Ez a kulcsa, de van egy első pillanat, amikor meg kell indulni a magasabb gazdasági növekedés irányába. Mi azt tűztük ki célul, hogy a közép-európai országok gazdasági növekedését meghaladó ütemben növekedjen a magyar gazdaság, és a gazdaságpolitikánk ezt a célt szolgálja. De az első lépésben három elemet kell összehangolni: adó- és járulékcsökkentést kell végrehajtani, a költségvetési kiadásokat reálértéken be kell fagyasztani, a korrupciót és a bürokráciát vissza kell szorítani. Ha ez a három lépés egyszerre történik, akkor a gazdasági növekedés megindul. Ennek egy nagyon komoly közgazdasági iskolája van, mondhatnám, hogy könyvtárnyi irodalmat írtak már arról, hogy ezek a lépések hogyan teremtik meg a gazdasági növekedést. Magyarországon ez nem különösebben ismert. Van ugyan egy-két Don Quijote-szerű képviselője, Horváth János professzor, a Parlament doayenje és az egykori Kisgazdapárt régi nagy harcosa, most a Fidesz parlamenti képviselőcsoportjának tagja. Minden alkalommal elmondja a parlamentben, amikor csak lehet, hogy ennek a gazdaságpolitikának, a növekedésorientált gazdaságpolitikának mi a lényege.

5

Éppen az évértékelő beszédre készülve számoltam össze, hogy az elmúlt hat évben új bútorokra, gépkocsikra, telefonokra, kormányzati propagandára, áltanulmányok megrendelésére több mint 120 milliárd forintot költött a magyar költségvetés.

Ez óriási összegnek tűnik.

És nincs is rá szükség.

De az állami költségvetés összegeihez képest ez nem sok, és minden kormány szokott új autót, telefont, irodabútort venni.

Azt gondolom, hogy ha pörög a gazdaság, akkor szabad is, érdemes is ilyen természetű kiadásokat vállalnia egy kormánynak, de amikor baj van, mint most, nem szabad. Azt hiszem, 120 milliárd forint jelentős pénz. Ahhoz, hogy érzékletessé tegyem, megemlítem, hogy a kormány egy éve úgy döntött: három év alatt 250 milliárd forintot von ki az egészségügyből. Majdnem a fele már meg is volna. A vizitdíjról például úgy tudni, hogy körülbelül 10-13 milliárd forint közötti összeget jelent egy évben - vagyis a 120 milliárd forint 9 évnyi vizitdíjat jelent.

Ezek az intézkedések elegendők lennének?

Nem, de ilyen típusú intézkedésekre van szükség. Tele van pazarlással a költségvetés! Nézze meg az államigazgatást! Miközben arról beszélnek, hogy csökkentik a kormányzati bürokrácia méretét, földből nőnek ki az államtitkárságok.

Meg is szüntetnek államtitkárságokat.

Jó, de a szaldó pozitív, illetve negatív - attól függ, honnan nézzük.

Igen, de az államigazgatás teljesítménye nem fényes.

Ez a gyakori változásokkal függ össze, nem a létszámmal. Bizonyos területeken kevesebb ember jobb teljesítményre képes, mint több. Nézze, én négy évig vezettem egy kormányt. Láttam belülről az államigazgatást, és bátran mondhatom, hogy bizony még komoly tartalékok vannak.

Például az államigazgatási dolgozók létszámát csökkentené?

Bizonyos helyeken jelentősen csökkenteni kell. Más helyeken meg, mint például a rendőrségnél, több emberre van szükség.

A korrupciót hol fogná meg?

Fölülről kell kezdeni, és alul kell végezni.

Tud olyan helyet, ahol érdemes a korrupció után kutakodni?

Anélkül, hogy az üres vádaskodás csapdájába esnék, azt javaslom Önnek is, meg magunknak is, hogy olvassuk el azokat az ügyészségi, rendőrségi jegyzőkönyveket, amelyek a mostani ügyekkel kapcsolatban születnek, és akkor meg fogjuk érteni, hogy a kormányzati korrupció ma mely helyeken érhető tetten.

Nyilván ott, ahol van kormányzati pénz, amit el lehet osztani. Ez leginkább uniós pénz, nem?

Van ott mindenféle.

Mindenféle pénz?

Nem szeretnék hosszas bizonyítékok fölsorolása nélkül senkinek a fejére vádakat olvasni. Csak azt tudom mondani, hogy Magyarországon a nemzetközi szervezetek megállapítása szerint a korrupció kiugróan magas.

Pedig ha volna bizonyítéka, ez a beszélgetés nagyon érdekes lehetne. Nem akar róla beszélni?

De, csakhogy nem a magyar állam főügyésze vagyok.

6

Ez kétségkívül fogas kérdés. Nem elegendő az a változás, ami eddig bekövetkezett ahhoz, hogy a Fidesz félretegye a növekedést középpontba helyező gazdaságpolitikáját. A programunk ezt a célt szolgálja, ezen nem is fogunk változtatni. Kétségkívül igaz, hogy néhány pénzügyi körülmény megváltozott, de ezek nem döntőek. Majd meglátjuk a következő egy évben, hogy a világ gazdasági recesszióba zuhan-e vagy sem. Az optimistábbak közé tartozom, de nem tudhatok bizonyosat. De azt, hogy a hitelezés miképpen alakul, nem tartom olyan kérdésnek, amely változtatásra, átalakításra kényszerítene bennünket. Azért nem, mert a hitelezés körülményeit java részben a kormány gazdasági teljesítménye határozza meg. Ha egy kormányzati gazdaságpolitika hiteles, világos, érthető és koherens, akkor mindig vannak hitelezők. Ha hazudozás folyik, ha meghamisítják az adatokat, eltitkolják a valóságot, minden nap mást mondanak, ha kapkodást érzékelnek a befektetők, akkor persze többe kerül a pénz, drágábbak a hitelek. Tehát úgy érzem, hogy jelentősen tudjuk javítani a finanszírozás helyzetét, mármint a magyar állam hiteleinek finanszírozási helyzetét egy hiteles gazdaságpolitikával.

Mi a hiteles gazdaságpolitika alfája és omegája a Fidesz esetében?

Ha Ön elhiszi, amit a pénzügyminiszter mond a kormány szándékairól és terveiről, akkor hiteles a gazdaságpolitika. Ha azt mondja, hogy hajjaj, jobb lesz ezzel óvatosan bánni, mert a múltkor is ezt mondták, és az ellenkezőjét csinálták, akkor a politika nem hiteles.

Tehát ha Ön, jóllehet nem pénzügyminiszter, azt mondja, hogy az adó- és járulékcsökkentés a gazdasági programjuk kulcsa, akkor arra mérget lehet venni, és ez akkor is így lesz, ha kormányra kerülnek?

Így van. Ha kalapács potyog az égből, akkor is. De mondok egy ellentétes példát: mi történt Magyarországgal 2005-2006 fordulóján? Elfogadott a parlament egy ötéves, nagy ívű adócsökkentési programot, majd jött a választás, és utána a kormány hatályon kívül helyezte a korábbi programot, fölemelte az adókat, és újakat vezetett be. Na, ez az, amit egy nemzet öngyilkosságának is foghatunk föl. Így lehet tönkretenni a szavahihetőségünket, a felénk áradó bizalmat, és így lehet a komolytalanságba manőverezni egy országot, aminek aztán meg kell fizetni az árát, amikor hitelt, pénzt, támogatást akarunk kapni valaki mástól.

Nézze, a legnehezebb ügynek jelen pillanatban a forint árfolyamát és annak az utóbbi napokban mutatott hektikus mozgását tartom. De bízom a Magyar Nemzeti Bankban. Az MNB független intézmény, amelynek az a dolga, hogy megvédje a magyar valutát. Most lehet vitatkozni azon, hogy túlértékelt-e, túl erős-e a forint, vagy nem. De egy biztos: bizonyos mértéknél nagyobb forintgyengülést Magyarország nem engedhet meg magának, ugyanis Magyarországon százezrekre rúg azoknak a családoknak a száma, amelyeknek devizában van a hitelük. Tehát mindannyiunk közös érdeke, hogy a Magyar Nemzeti Banknak sikerüljön megvédenie a forint árfolyamát. Nincs könnyű helyzetben a Magyar Nemzeti Bank, mert ha egy hiteles gazdaságpolitikával meg lehetne támogatni a forint értékének megőrzését célzó erőfeszítéseket, akkor könnyebb lenne. Így, hogy ez hiányzik, egyedül az MNB-nek komoly feladatot és kihívást jelent megbirkózni a forint árfolyamának süllyedésével.

7

Az ellenzéki párt programjának elfogadottságát mérni nemzetközi gazdasági körökben szinte lehetetlen. Amiről be tudok számolni, az az, hogy mennyire volt elfogadott a Fidesz gazdaságpolitikája, amikor kormányon volt. Akkor olyan gazdaságpolitika volt Magyarországon, amely egyszerre csökkentette a költségvetési hiányt és az inflációt, és ért el magas gazdasági növekedést. Ezt támogatták, sőt, szívesen finanszírozták. Bizonyos büszkeséggel mondhatom, hogy 1998 és 2002 között Magyarország kitört az adósságcsapdából, a GDP-hez mért adósságállomány csökkent 58 százalékról 52,5-53 százalékra. Ez azt mutatja, hogy volt hitele az akkori magyar gazdaságpolitikának.

És pénzbőség is volt a világban. Az egy jó világ volt.

Most sem a pénzbőséggel van baj, hanem a jó gazdaságpolitika hiányzik. Akkor volt jó gazdaságpolitika, voltak források is. Csak azt akarom mondani, hogy megvannak még azok a partnerek a nemzetközi szervezeteknél, a nemzetközi befektetési intézeteknél, a nagy nemzetközi magánalapoknál, akikkel akkor együttműködtünk. Tartjuk velük a kapcsolatot, Járai Zsigmond most is aktív a Fideszben, ő vezet egy csoportot, amelynek az a feladata, hogy a magyarországi befektetőkkel tartsa a kapcsolatot. Tehát ha eljön az idő és nemzetközi támogatást, hátteret is kell építeni a gazdaságpolitikánk mögé, akkor ehhez meglesznek az eszközeink.

Egyszer már belekezdtem, de akkor kitért a kérdés elől. Azt írta a Világgazdaság, hogy befektetői körök, nagykövetek "kilincselnek" Önnél, támogatást ajánlanak leendő pozíciókért cserébe. Ez igaz?

Nincsenek pozíciók, amelyeket a Fidesz elnöke vagy a Fidesz Magyar Polgári Szövetség vezetősége szétoszthatna. Nem is áll szándékunkban. Mi egyébként is a versenyben hiszünk, nem pedig az osztogatásban. Tehát ha valaki valamit akar, akkor küzdjön meg érte a versenytársaival, aztán győzzön a jobbik. Abban azonban semmi kivetnivalót nem találok, hogy a Magyarország gazdasága szempontjából jelentős súlyt képviselő szereplők - pénzügyi vezetők, vállalatvezetők, külföldi befektetők, esetenként nagykövetek is - rendszeres kapcsolatot tartanak a Fidesz Magyar Polgári Szövetséggel és személyesen velem is. Készülni kell a jövőre. Mindenki készül - én is, ők is.

Ilyenkor miről beszélnek? Készséggel elhiszem, hogy Ön nem ajánl pályázati pénzt senkinek, és talán nem is kérnek ilyet.

Szépen is néznénk ki!

Bár ebben nem vagyok azért teljesen biztos.

Hát szépen néznénk ki. A magyar politikusokról, a magyar politikáról nem feltétlenül van a választópolgároknak jó véleményük, de higgyék el, hogy olyan nincsen, és nem is lesz soha, amíg mi a politikában vagyunk, hogy bárki - akár hazai, akár külföldi személy vagy szervezet képviselője - jöhessen, és alkudozhasson velünk.

Sosem próbálták meg?

Ez nem egy szatócsbolt. A Fidesz felelős politikai szervezet, amely időnként felelős kormányt ad Magyarországnak. Arról tudunk velük beszélni, hogy mivel tudnak hozzájárulni Magyarország erősödéséhez, akarnak-e befektetni, milyen elvárásaik vannak a korrupció visszaszorítását illetően, melyek azok a bürokratikus akadályok, amelyek nehezítik a munkájukat? Rendszeresen kikérem a véleményüket, és a Járai Zsigmond vezette bizottságnak is az a feladata, hogy összegyűjtse a szakvéleményeket, javaslatokat, arról, mi kellene ahhoz, hogy a magyar gazdaság jobban működjön. Így alakul egy ország gazdaságpolitikája, nem pedig úgy, hogy szatócs módjára, hoci-nesze alapon alkudoznak. Ezt kikérném magamnak - nem magam miatt, de a mindenkori miniszterelnök mégis csak Magyarország tízmillió polgárát képviseli. Komoly nemzet vagyunk, ezért bizonyos fokú méltóságot meg kell őrizni.

Komoly nemzet vagyunk, de komoly korrupciós teljesítményünk van időnként. Elég a Gazdasági Versenyhivatal, illetve a külföldi szervezetek jelentéseit megnézni.

Egyetértek azzal, hogy ez gond. Bántja is a lelkünket, az önbecsülésünket. Nem valami fölemelő érzés Európa egyik legkorruptabb országának politikusaként dolgozni, egy ilyen állam polgárának lenni. Nem egyszerűen gazdasági, hanem önbecsülési kérdésnek is tekintem azt, hogy Magyarország ne lehessen olyan korrupt ország a jövőben, mint amilyen ma.

Elnök úr, hétfőn kezdődik a népszavazási kampánya teljes sebességgel. Mit jelent ez?

Nem tudom, mi a teljes sebesség, már most is fáradt vagyok, úgy érzem, ennél magasabb fokozatba nehéz lesz kapcsolni. De az országjárás hétfőtől indul. A népszavazásig akkortól kezdve 19 politikai munkára használható nap lesz, és én 19 megyébe látogatok el, találkozom az ott élő emberek egy részével. Hozzám hasonlóan más fideszes csapatok is elindulnak, és ahogy ilyenkor illik, és elvárják tőlünk, "fölszántjuk" az országot.

8

Amikor az elmúlt esztendőkben készültünk a politikai megmérettetésekre, akkor a Fidesz mindig hangsúlyt helyezett arra, hogy a szakértőin túl a mindennapi életből közvetlen visszajelzéseket kapjon programja elkészítéséhez. Például, amikor a 2006-os parlamenti választásra készültünk, akkor volt egy gazdasági konzultáció, ahol magam is hátamra vettem az országot, és keresztül-kasul jártam. Találkoztam kisvállalkozókkal, nagyvállalkozókkal, a mezőgazdaságban, az iparban dolgozókkal, a szolgáltatási szektor képviselőivel, hazaiakkal, külföldiekkel egyaránt. E gazdasági konzultáció alatt összegyűjtöttük azt az ismeretet, tudást, ami egy program megalkotásához szükséges.

A Fideszt mindig is egy olyan szervezetnek láttam, amelynek a lehető legpontosabb képe van arról, hogy mi történik Magyarországon, és mit várnak el az emberek az országuktól és a kormányuktól. A legnagyobb ellenfelemnek mindig is a dogmatikus gondolkodást tartottam, tehát amikor időnként revízió alá vettem, miről milyen álláspontot képviselek én személyesen, vagy a Fidesz, akkor mindig azt kerestem, nincs-e valahol egy olyan gondolat, ami már dogmává merevedett. A Fidesz ugyanis olyan párt, amely tudatosan tartózkodik attól, hogy a politikájának a középpontjába egy politikai elméletet, egy dogmát helyezzen, és a munkájába állandóan ezzel a dogmával méricskélje a valóságot.

Mi fordítva gondolkodunk. Azt gondoljuk, hogy a politika középpontjában az emberek állnak, és azt a kérdést kell föltenni, hogyan akarnak élni az emberek, és mi miben tudunk ehhez segítséget nyújtani. Ehhez pedig élő kapcsolat szükséges a választópolgárokkal. Nem véletlen, és nem is csak a választási megfontolás áll annak a hátterében, hogy mindig hangsúlyt helyeztünk arra, hogy nagy párt legyünk, sok taggal, sok tagozattal, szerteágazó rendszerrel.

Ha mindig az emberek tetszését keresik, akkor mi lesz, ha az emberek egyszer valamit rosszul gondolnak? Önöknek pedig olyan döntést kell hozniuk, ami az emberek véleményével ellentétes. Nem hozzák meg?

Nem az emberek tetszését kell keresni, hanem azt kell megkérdezni, hogy mit várnak az emberek a politikától? Mit tartanak a legnagyobb problémának? Hol látják a legnagyobb bajokat, és ott milyen irányú megoldással értenének egyet? Adócsökkentéssel? Adóemeléssel? Területileg differenciált vagy differenciálatlan fejkvóta-rendszerre épülő oktatással? Folytathatnám tovább.

Az emberek képesek ezeket a kérdéseket megérteni és választ adni rájuk, sőt, gyakran inkább képesek erre, mint a politikusok, akik az íróasztal mögött ülő szakértők véleményéből hüvelyezik ki a valóságot, az emberek pedig benne élnek. Nem azt javaslom a politikusoknak, hogy keressék az emberek tetszését, bár nem nézem le azokat sem egyébként, akik ezt fontosnak tartják. Azt javaslom, hogy komoly párbeszédet folytassunk mindig az emberekkel.

A miniszterelnök bizonyára meghallgatta az Ön beszédét, már előtte a blogjában meg is írta, mit gondol erről. Ön meghallgatja hétfőn őt?

Meghallgatom természetesen.

De nem a Parlamentben?

Úgy, ahogy szoktuk.

Kivonulva?

Ahogy szoktuk.

Elolvassák az újságban?

Ahogy szoktuk.